„A napjainkban megélt környezeti

válságot, akárcsak a klímaváltozást, a biodiverzitás csökkenését, élőhelyek eltűnését, az inváziós fajok egyre nagyobb térhódítását tekintve rendkívül fontos lenne tudni, merre haladunk, mi vár ránk a jövőben” – írja az MTA Ökológiai Kutatóközpont dr. Báldi András tanulmányáról, amiből a következő trendek rajzolódnak ki:

A vidék fokozatosan elsorvad, elnéptelenedik, miközben a városiasodás egyre jelentősebb lesz. Számszerűsíteni nem lehet, hogy harminc év múlva hányan élnek majd sok tíz- vagy százezres városokban, de az már most valószínűsíthető, hogy a „falusi idill” háztájival és kis gazdaságokkal csak mutatóban marad.
A biodiverzitás nagyon visszaesik, a becslések szerint ennek mértéke akár 90 százalékos is lehet. Eltűnik a változatosság, a tájat kevés és azonos fajokból álló, unalmas és egysíkú élőhelyek fogják uralni.
Eltűnnek a rétek sáskái, szöcskéi, a vadméhek és a madarak jó része. Harminc év múlva az előrejelzések szerint olyan lesz a táj, mint Hollandiában, ahol vagy mindent beépítenek, vagy a zöld ültetvények és gazdasági legelők váltogatják egymást.
„A mai viszonyokhoz képest az ország »kipusztul«, színtelenné válik, de a laikus ebből a saját szemével keveset lát majd. Ha valaki nem nézi, nem is veheti észre az apróságok eltűnését, hogy a kertben repkedő rovarok harminc fajt képviselnek-e, vagy csak egyet” – írja a közleményben az egyik legszomorúbb meglátást Báldi.
Az inváziós állat- és növényfajok terjedése még tovább csökkenti a biodiverzitást: ezek az idegenhonos fajok egész ökoszisztémákat fognak létrehozni Magyarországon. Ezek nyomán nemcsak más lesz az élővilág, de sokkal szegényebb is, az agresszívan terjeszkedő invazív élőlények ugyanis a legtöbb őshonos fajt kiszorítják élőhelyükről.
Az megnyugtató lehet, hogy Európa a szakértők szerint elég forrást biztosít a természetvédelem részére, hogy megvédje azt a néhány karizmatikus fajt, amit meg akar védeni. A szakemberek ide sorolják a medvéket, farkasokat, hiúzokat, vagy például a nagy ragadozó madarakat, és egyes ritka virágokat is. Az viszont elkeserítő, hogy a természeteshez közelálló, megőrzött vagy rekonstruált ökoszisztémák egyes apró élőhelyszigetekként maradnak majd fent az előrejelzések szerint.
Megmaradhatnak a vadgazdaság szempontjából fontos fajok (őz, szarvas, róka, fácán, vaddisznó). Ezért a felületes szemlélő csak akkor értesül majd a pusztulásról, ha felhívják rá a figyelmét.
Ha tehát így haladunk, nem túl fényes jövő ránk vár. Ezért is fontos a megelőzés, illetve hogy „az elkészült tanulmány hatására – a jövőkutatás folytatása mellett – elkezdődjön a kutatási tervek készítése kinek-kinek a maga területén, illetve a döntéshozók meggyőzése, felkészítése a tudományos eredmények alapján” – mondja Báldi András.