Kiemelték a Spanyolországot
1975-ös haláláig kormányzó Franco tábornok földi maradványait az „Elesettek völgyében” lévő mauzóleumából, s a diktátor koporsóját a madridi Mingorrubio temetőbe vitték át. A szocialista kormányzat által beígért exhumálás megosztja a spanyolokat, de többen vannak, akik helyeslik a döntést.
Spanyolország nem dicsőítheti tovább az országot közel négy évtizedig kormányzó fasiszta vezért – ezzel érvelt a Pedro Sánchez vezette szocialista kormány, amikor végre elhatározta, teljesíti választási ígéretét, és exhumálja a Madridtól több mint ötven kilométerre lévő emlékhelyen, az „Elesetettek Völgyében” eltemetett Francisco Franco földi maradványait. A nemzeti emlékhelyen az 1936-1939-es polgárháború több mint 30 ezer áldozata nyugszik, s szélsőjobboldaliak egyfajta szentélyként tekintettek a hívei által Caudillónak (Vezérnek) nevezett diktátor mauzóleumára.
Fő a biztonság
A hatóságok már idejekorán lezárták az Elesettek völgye jó részét, s miközben több mint kétszáz újságíró a közelben várakozott, a részben a Franco által börtönbe záratott politikai foglyokkal építtetett, hatalmas kereszt alatt álló mauzóleumhoz csak néhány embert engedtek közel: az igazságügyminiszter, néhány igazságügyi orvosszakértőt, illetve Franco 22 leszármazottját.
A család egyébként határozottan ellenezte az exhumálást, s részben ez az ellenállás volt az oka annak, hogy hónapokat késett a koporsó áthelyezése. „Nagyon mérges vagyok, mert a gyáva kormány propagandaként használja fel az exhumálást, s az a célja, hogy nyerjen néhány szavazatot a közelgő választások előtt” – nyilatkozta a tábornok unokája, Francisco Franco y Martinez-Bordiu.
Az utódoknak egyébként azt sem engedték meg, hogy nemzeti lobogóval takarják le a kiemelt koporsót, így az unokák azt a lobogót vitték magukkal a völgybe, amellyel Franco 1975-ös dísztemetése idején takarták le a koporsót. (Franco éveiben a maitól különbözött a spanyol zászló, így az 1975-ös változat ma hivatalosan nem számít nemzeti lobogónak.)
Az exhumálás nem volt egyszerű, előbb egy daruval fel kellett emelni a sírt fedő másfél tonnás betonlapot, majd a koporsót – hogy megakadályozzák a Franco-hívek demonstrációját – egy helikopterrel szállították át a madridi külvárosban, El Pardóban lévő Mingorrubio temetőbe. Franco maradványait özvegye, Carmen Polo mellé temették el.
Az újratemetésen Ramón Tejero katolikus pap vezette a gyászmisét, Tejero annak az Antonio Tejero tábornoknak a fia, aki 1981-ben sikertelen puccsot kísérelt meg a madridi parlamentben. Bár a rendőrség nem adott engedélyt demonstrációkra, az Elesettek völgyében és a külvárosi temetőnél is összegyűlt Franco több száz híve.
A család egyébként azt szerette volna, ha a madridi Almuneda katedrálisban – a Franco-család kriptájában – helyezik nyugalomra a holttestet, ám a kormány el akarta kerülni, hogy egy másik, központi helyen lévő gyülekezőhelyet hozzon létre a szélsőjobboldaliak számára.
