Életemben az volt
az egyetlen, tőlem szokatlan műfajjal kapcsolatos „félelmetes” szituáció, amikor a Miskolci Nemzeti Színház a 175 éves fennállását ünnepelte. Megkértek, hogy a gálán énekeljek egy műfajilag tőlem meglehetősen távol álló dalt. Konkrétan a Montmartre-i ibolyából a Művészhimnusz első néhány sorát, de azt nem mondták, hogy előttem Melis György énekli a Bánk Bánból a Bordalt. Na, az egy kicsit para volt, remegett is a lábam, de a végén szerencsére megdicsértek. Hasonló szituációba még Marton Évával kerültem, akivel a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon is dolgoztunk együtt. Kijött egyszer egy Sziámi-koncertre a Szigetre, nagyon tetszett neki, és bedobta, hogy énekeljünk együtt egy crossovert. Akkor nagyon megijedtem és mondtam, hogy: Éva, veled én nem mernék. Most viszont megkerestem, de sajnos többé már nem énekel színpadon.
https://boon.hu/sztarvilag/helyi-sztarvilag/mikozben-vegigsetalunk-eletem-foutcajan-beterunk-majd-kulonbozo-zenes-helyekre-3876807/
Fotó. Régi kép