„Bár lettem volna
pontytenyésztő – nevet Hoitsy. – Befagyna a tó, a halak elvermelnének, én meg áznék egész télen a wellnessben. Ehhez képest a pisztrángoknak éppen a hideg beálltával támad kedvük a szexhez – nekünk meg ekkor kezdődik a munka dandárja. Kicsit persze rásegíthetünk: a pisztráng természetes körülmények között elvándorol az íváshoz, ezért a medencékben is csökkentjük a vízszintet, erősebb vízcserét biztosítunk nekik. Azt szimuláljuk, hogy egyre feljebb jutnak a patak forrásvidékéhez. Ilyenkor néhány vigéckedő hímet is az anyaállatok közé engedünk, amitől beindul a nőstények hormontermelése és nemsokára érett jó ikrát adnak. Minden anyahalat minden héten megvizsgálok, akár valami nőgyógyász. Néha persze bele is kell menni a vízbe. De most még istenes a helyzet. 1985-ben mínusz 27 fok volt, akkor rám fagyott a gatya.”
A pisztrángtelep maga a rusztikus paradicsom. Tizennyolc medencében fürdik itt a hal: hatszáz sebespisztráng-anya, kétszázzal több szivárványos, százötven arany pisztráng és vagy harminc pataki szajbling. A völgyben hosszában elterülő telep mellett pöfög el a lillafüredi erdei vasút, kései turisták integetnek a vonatból. A hetven és ezer négyzetméter közötti vízfelületű mesterséges medencékben apró szökőkutak: szellőztetni kell a vizet, mert a pisztráng szomjazik az oxigénre – és ilyen aszályos időkben mind a Garadna, mind a telepnek friss és hideg karsztvizet adó Margit-forrás csekély hozammal bír.