Milyennek látja
most, 50 évesen a gyerekkorát?
Gyorsan rájöttem, hogy nekem más az életem, mint a többi gyereknek, már csak azért is, mert a szomszéd kislányok iskolába mentek, én pedig otthon maradtam, sakkoztam, nyelvet tanultam. Magántanuló voltam, ebben is úttörőnek számítottam, mert addig csak mozgáskorlátozottaknak engedélyezték ezt. Tudtommal én voltam az első. A karhatalom kijött hozzánk, hogy ne szegjünk törvényt. Sokan irigykedtek is rám eközben. Mert én utaztam, trófeákat nyertem, más életem volt. Ez egy adok-kapok. Feláldoztam valamit, kaptam is valamit. A sakk szimbolikusan maga élet. Áldozok egy huszárt, hogy nyerjek egy bástyát, áldozok egy királynőt, hogy megnyerjem a partit. Áldozatot hoztam, hoztunk, hogy a nagy partiban győztesen boldoguljunk.
https://index.hu/sport/sakk/2019/11/02/polgar_zsuzsa_interju_webster_egyetem/