Védelmi működés miatt vágta le magát a hálózatról egy paksi reaktor (frissítve)
Legutóbb kedden volt olyan nagy gond az egyik reaktorral – jelesül a 3-assal -, hogy a maximális termelés helyett „el kellett venni a gázról a lábat”. Idén nyáron ismételten fordult elő már az is, hogy az egyik reaktor problémájának megoldása után, szinte azonnal egy másikkal akadt gond. Péntek reggel a védelem a 4-es blokkot vágta le a hálózatról, sőt, a reaktor is leállt.
Pénteken reggel 8:16 órakor leállt a paksi atomerőmű 4-es blokkja. Az erőműnek e héten már másodszor kell az előírásoknak megfelelően közölnie, hogy váratlanul, de nem képes a tervezett, maximális termelésre. A ma reggeli „üzemi esemény” ráadásul furcsább, mint a keddi, amikor azért esett ki a 3-as blokk kapacitásából 130 MW – éppen csúcsidőben 11.30 és 12.30 között, amikor a legdrágább azt máshonnan pótolni! -, mert pontosabban meg nem határozott „gépészeti berendezés meghibásodása” történt.
Pénteken reggel a 4-es blokk azért esett ki (teljes egészében), mert „automatikus védelmi működés történt”. A paksi atomerőmű közleménye szerint „a szakemberek dolgoznak a probléma megoldásán”, illetve – rutinosan hozzátették: – „Az eseménynek nukleáris biztonságra gyakorolt hatása nincsen, a másik három, 100 százalékos teljesítményen üzemelő blokk működését nem befolyásolja”.
Azt a Napi.hu többször, több hirtelen termeléskiesés kapcsán is megírta már, hogy ezekkel az egyre gyakoribb eseményekkel a legfőbb probléma az, hogy a valódi termelési volumen előre kiszámíthatatlanná válik. A mostani reaktorstop miatt például hirtelen mintegy 500 MW kapacitást kellett a rendszerirányítónak (MAVIR) valahonnan előkapnia. Ennek pluszköltségei akkor is tetemesek, ha azt hivatalosan nem közlik. Ezt a költséget (de a bizonyalanságét is) valakinek, a fogyasztónak meg kell fizetnie.
Ahogyan az alábbi, a MAVIR honlapján hivatalosan közzétett grafikonból látható, a kék színnel jelölt paksi atomerőmű satufékezését (az ábra jobb szélén látható „lépcső” jelzi, a mintegy 500 MW kiesését a termelésből) a Mátrai Erőmű (piros színnel) meg sem próbálhatta kiegyenlíteni. Erre a gázüzemű (türkiz szín) és az olajtüzelésű (világoszöld szín) erőművek voltak úgy-ahogy képesek. Ha a napelemes erőművek (sárga) nem léptek volna be az egyre jelentősebb napsütésnek köszönhetően, még egyértelműbb jelzés lenne mindez arra, hogy üzemeltetési szempontból miért hamis mítosz csupán a paksi atomerőmű „tiszta energia” termelése.
A hirtelen, előjelek nélküli leállás az „atombiztos működés” dogmáját is megkérdőjelezi.