Nem vitatkozni
akarok veled János, és hidd el, pofán sem akarlak vágni, legalábbis jogi képviselőnk szerint, csak van itt egy kis probléma. A Kormányzó úr őfőméltósága éppen a teáját itta a Kormányzóné asszonnyal, és arra gondolt, hogy mennyire humánusak voltak a kis barátai Orgoványnál, amikor váratlanul eltűnt a dédmamám. Ő egy magyar állampolgár volt, és a Kormányzó úrnak meg pont a Magyar Királyság nevű államalakulat kormányzójának tetszett lenni, amikor is a dédmamámat a Kormányzó úr magyar hivatalnokai meghívták magukhoz, a Kormányzó úr tudtával és beleegyezésével, aztán azóta sem látta senki. János, segítsé’ má’.
Azt hiszed, hogy örökké fog tartani, hogy örökké fogsz nyafizni azon, hogy ebben a hónapban is csak rongyos tízmillió érkezett az unokahúgod, kertészed, filozófiatanárod bankszámlájára megérdemelt tiszteletdíjként, hogy aztán abból jusson is, maradjon is. És lehet, hogy igazad lesz.
De közel sem biztos. És akkor tudod, te el fogsz ebből az országból húzni, mint a birtokról az emu meg a kazuár, pár milliónyi euróval a Szigetekre, mert a Szigetek nem ad ki a Demokratikus Forradalmi Megmentés Juntájának. Iszod azt a szar Mai-Tait, kúrogatod a nem is egészen fehér szobaleányaid, és akkor valaki bekopog az ajtón. És meg fogja kérdezni, hogy hol van a dédmamája. Bad karma, very bad karma.