Ezek mennek a Facsén.  Vasárnapra virradó éjszaka, elhunyt barátunk, Ostorházi István (Pisti, Pityu)!

Köztünk élő

hétköznapi hőseink

Vasárnapra virradó éjszaka, elhunyt barátunk, Ostorházi István (Pisti, Pityu)!

Ebben a celebek és influenszerek által uralta világban, sokszor nem vesszük észre, hogy az igazi nagy emberek itt élnek köztünk. Nem harsányak, nem fürödnek a reflektorfényben, de az egész életük során ott vannak, ha segítségre van szükségünk, önzetlenül szervezik a közösségek dolgait, élik a küzdelmes, szorgalmas mindennapjaikat és nem sírnak, nem panaszkodnak, pedig nekik sem egyszerű az életük!

Pisti, fiatal sportolóként, nagyon tehetséges kerékpáros versenyző volt. Sajnos, egy versenybaleset során, olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy napokig élet-halál között lebegett. Majd egy újabb kerékpáros baleset, végleg kettétörte a versenyzői pályafutását.

Egész fiatalon kóstolt bele a vállalkozói lét, sok-sok munkával járó világába. Bátyjával, évekig vezették a Vörösrák éttermet. Volt, amikor feltörte a cipő a lábukat, de csinálni kellett! Lyukat vágtak a cipőre és mentek tovább! Majd a Mini Presszót vezette, a Vörösmarty utca sarkán. Ezután, a saját házában rendezett be egy műhelyt, amiben éveken át kötöttárut készítettek. Majd jött újra a vendéglátás. A tapolcai Alfa hotel megvásárlásával, nagy fába vágták a fejszéjüket. Különösen, hogy a vásárláshoz devizahitelt is igénybe kellett venni. A szálloda üzemeltetése mellett, meg kellett küzdeni a devizahitel béklyójával is! Most lett volna talán, amikorra kiegyenesednek a dolgok…..

Igazán nagy közösségi ember volt. Rendszeresen szervezett baráti társaságoknak kirándulásokat, több napos bulikat. A nyéki tó szerelmeseként, több nyarat töltöttünk kint, családostól.

Szerette az életet. Szeretett jókat enni, inni és a bulizásban is mindig jó partnerre találtunk benne.

Persze, már csak amatőrként, de a kerékpározással sem hagyott fel és amikor tehette, indult síelni.

Családcentrikus, vallásos ember volt. De Pisti, ebben is megtalálta a normális utat. Nem „kifelé” volt látványosan hívő ember, hanem a mindennapjait próbálta becsületesen élni és segíteni a körülötte lévő embereket.

Azonban, az élet nagyon korán kiosztott számára egy kemény, felülírhatatlan lapot! Két éve, 57 éves korában, ALS-t diagnosztizáltak nála, sajnos azon belül is az egyik legsúlyosabbat a motoneuron betegséget. Egyszer, mindenkinek el kell menni. Lehet hirtelen és lehet lassan. Neki az jutott, hogy mondtak egy diagnózist, közel két évvel ezelőtt, ami szerint, körülbelül két éve van hátra úgy, hogy először a lábait, majd a kezeit nem tudja majd mozgatni, végül a tüdő nem tud elég oxigént termelni! A legnagyobb teher, hogy mindezt, kristálytiszta tudattal, a teljes kiszolgáltatottságig, az utolsókig kell végigélnie! Nem egyszerű egy ilyen diagnózissal szembenézni. Persze, ilyenkor az ember bizakodik, hogy téves a diagnózis és talán van valami lehetőség a gyógyulásra. Természetesen, Ő is így tett. A potenciális orvosi kezelésektől, a hókuszpókusz doktorokig, mindent kipróbáltak. A diagnózis azonban, sajnos igaznak bizonyult! A folyamat, az előre megjósoltak szerint haladt előre és ment végbe!

És itt mutatkozik meg igazán, Pisti emberi nagysága! Azt persze, senki nem tudhatja, hogy az Ő fejében ez az egész hogyan zajlott le, de az biztos, hogy kifelé, végig megtartotta a jó kedélyét, még az utolsó előtti nap estéjén is. Az egész betegségét úgy csinálta végig, hogy egy percre nem mutatott önsajnálatot, nem panaszkodott, nem lett depressziós és a környezetét sem hagyta, hogy így tegyen! Különös öröm és egyben óriási teher lehetett Neki, hogy a betegsége közben, megszületett az unokája, így még találkozhatott ugyan vele, de nem láthatja a felcseperedését!

A fenti képen sokáig hezitáltam, hogy ide való-e? De, úgy gondolom, hogy ez, Neki is tetszene és azért sokat elárul Pisti mentalitásáról! A kép nemrég készült, amikor elmentünk Bogácsra, ahol egy jó ebéd után, a medence mellett, áttettük a kerekesszékből egy műanyag székbe és azzal vittük be a vízbe! Aki ezt nem látta, csak azt, hogy ülünk bent öten és hülyéskedünk, nem tudta volna megmondani, hogy melyikünk az, akit egyébként etetni, itatni kell, mert már a kezét sem tudja mozgatni!

Kevés ember tudná ezt így végig csinálni!

Nyugodj békében Pistihttps://www.akiterdekel.hu/koztunk-elo-hetkoznapi-hoseink/?fbclid=IwAR3GAyFPJCG6_-DVkCW9tWCmPuhYMrhrCwDPvtERUvosxlxB2U5Kr_BiczA