A kokain státuszszimbólum
A klienseim jelentős része olyan kokainhasználó, aki általában még anyagilag és fizikailag is viszonylag rendben van, de már kezdődnek, halmozódnak a problémái. Ők főleg nagyvállalkozók, közép- vagy felső vezetők, brókerek, de akad a szürkezónában lévő, a törvénnyel már így-úgy összeütközésbe került vállalkozó, kigyúrt, széttetovált, kilós nyakláncot hordó „üzletember”.
Bizonyos felsőbb körökben a kokainhasználat már alap. Szinte minden elit szórakozóhely VIP-részlegének, az összes jelentősebb orgiának, minden nagyobb koncert backstage-ének elengedhetetlen kelléke. Ezeken a „jobb helyeken” gyakorlatilag tálcán áll a hálóban a kóla, koton is van hozzá.
A prostituált klienseim is rendszeresen fogyasztják. Őket többnyire pont a stricijük állítja rá a nagyobb odaadás és munkabírás kedvéért. Így már kettős értelemben is függővé válnak, egyfelől a szertől, másrészt az őket futtató, őket szerrel ellátó stricijüktől. Bár volt olyan prostituált kliensem is (évek óta tiszta már), aki a munka alatt sosem drogozott, mindig tisztán csinálta, hogy képben legyen, ne húzzák le, ám munka után kokainnal és alkohollal oldotta a feszültséget.
Előfordult már ötven fölötti intravénás kokainhasználó, vállalkozó kliensem is. Számukra a szer megfizethető. Olyanok is sokan használják alkalmilag, akik anyagilag sem tehetik meg maguknak a rendszeres használatát (többnyire speedeznek), de „mindenki ezt használja”. Egy szórakozóhelyen más szerrel nem lehet menőzni. Már a jobban eleresztett középiskolás fiatalok is használják, és bár ebben sok a nagyotmondás is, az irányt azért jól mutatja. Mindenkit vonz a mindenhatóság, a „valaki vagyok”, a luxus, a feljogosítottság, az „enyém a világ” érzése, amit a kokain megad..
Ki mire használja?
Van, aki szimplán bulizáshoz, de van olyan kliensem is, aki főleg munkához használja. Vállalkozóként sokmilliárdos forgalmú céget vezet,
rengeteget dolgozik, és ahhoz, hogy ezt a feszített tempót bírja, egyre több kokaint használ.
Amivel képes még többet dolgozni, és ez egyre csak fokozódik, ördögi kör, aminek sosincs vége, egyenes út az infarktus felé.
A szent hármas: kokain, alkohol, kurvák
A kokaint használó klienseim közt szinte mindegyik alkoholizál is. Az a személyes tapasztalatom, hogy a két szer használata majdnem mindig együtt jár. A kokain használatakor gyakori a prostitúció megjelenése is. Először csak a piázás megy, és ha már kellően eláztak, jöhet rá a kóla, és ha az beütött, jöhet a lányok berendelése. A visszaesés is így szokott általában történni.
Sokan kimondva-kimondatlanul arra is használják a kokaint, hogy nyugodtan még többet ihassanak anélkül, hogy az italnak látható következményei legyenek. Ha sokat ivott, és arra rászív, akkor valamennyire kijózanodik, és utána még többet bír rá inni. Persze ez látszat csupán, ettől még az elfogyasztott alkohol ugyanúgy pusztítja a belső szerveket. Látszólag rendben van az illető. Hosszú távon azonban mindenki megsínyli. A kokainról való lejövés legkönnyebb módja a nyugtató. Ezért a kokózást követő feszülést, depressziót álmatlanságot leküzdendő, marékszámra zabálják egy-egy túra után a Xanaxot, a Frontint, az altatókat. Így válik sok kokainfüggő gyógyszerfüggővé is később. Aztán ahogy kiheverték magukat, kezdődik minden elölről a végkimerülésig.
Kokain és szex
A kokain erős szexuálisétvágy-növelő, így rendszeres szereplője a szexorgiáknak is. A vágynövekedéssel a teljesítmény persze nem növekszik párhuzamosan, emiatt pedig sokan használnak valamilyen potencianövelőt, általában Viagrát vagy Cialist is hozzá.
Egy több éve tiszta függő így mesél erről:
„A szexuális fantázia annyira beindult, hogy rámentem az asszonyra, toltam tovább a kólát az éjszaka, akkor elmentem egy kurvához, aztán egy másikhoz, közben megy a pornó, meg a mindenféle segédeszköz. Mindez másnap délig. És közben csak szívok és szívok…”
Egy függő nő pedig így élte meg a saját használatát:
„Tudjátok, milyen az, amikor elindultok bulizni, szétkólázva és szétmindenezve, de már csak arra tudtok gondolni, hogy alig 8-9 óra, és vége lesz az egész »kötelező« bulinak, és mehet az after! Sosem szerettem a csoportos after partykat, mindig csak kettesben. Na de miért is? Mert az semmi másról nem szól, csak a beteg szexről. N em vagy elég nyitott, talán van benned egy kis prűdség, szégyelled a tested? Semmi baj, majd a kokain segít, csak eleget szívj belőle! Szerepjáték szerepjáték hátán, olyan dolgok, amiket félve merek leírni, de bármiből készíthető akár egy póráz, amivel a pasit térden kúszva körbe lehet vezetni a lakáson, csak adj neki egy csíkot, és máris mindent megtesz neked! Lábfétise van? Szórd a lábfejedre a kólát, majd akkor felszívja onnan!
Hogy milyen szerepjátékokra gondoltam?
Hajat két copfba, majd mondd, hogy egy eltévedt afterező lányka vagy, aki egy kis paskolásra szorul. Legyél MILF vagy akár 14 éves szűz kislány, a lényeg, hogy minél betegebb dolgokat találj ki, úgyis megcsinál mindent a pasi, csak szívass vele eleget! Három és fél évig szinte minden hétvégén ez ment. Csík kihúz (lehetőleg lábfejre, ha már tényleg fetisiszta az emberünk), felszív, szex indul, nyál folyik… Ja, hogy anál? Úgy látszik, így még azt is imádtam, a lényeg, hogy ne a megszokott, szürke szex legyen. Fontos volt, hogy legyen mivel etetni az orrunkat, fontos volt, hogy minden fétist ki lehessen élni a másikon, fontos volt, hogy állat módjára viselkedjünk, mert máshogy úgysem lehet.
Nem mondom, hogy egy percét is bánnám, csodálatos órákat éltem meg (már amire emlékszem belőle), csak eljött az a pont, ahol észrevettem, hogy ez mind nem igazi. A mai napig próbálom kitölteni ezt az űrt, de nehéz elfelejteni ezeket a hétvégéket. És a mai napig nem tudom eldönteni, hogy akkor voltam igazán önmagam, amikor hagytam, hogy bárhova betegye, vagy most vagyok önmagam, amikor erről mesélek nektek.”
A kokain kőkemény drog. Annak ellenére is, hogy nincsenek olyan komoly fizikai elvonási tünetei, mint a heroinnak vagy az alkoholnak. Nagyon súlyos azonban a pszichés addiktív potenciálja, ez pedig rendkívüli mértékben megnehezíti az abbahagyást.