Az európai hadseregek szinte kivétel nélkül komoly toborzási problémával küszködnek, a magánszektor egyszerűen elszipkázza előlük a legjobb szakembereket. Ezen minden ország másképpen próbál úrrá lenni, szóba jött az is, hogy a német hadsereget akár külföldi EU-polgárokkal töltenék fel.
Nincs annál bosszantóbb, mint amikor egy bevetésre szánt harckocsit nem lehet beindítani, amikor egy vadászgép alkatrészhiány miatt nem emelkedhet a levegőbe, vagy amikor a légvédelmi rakétarendszer annyira elavult hogy már semminek a lelövésére nem alkalmas. Ezek az anomáliák sajnos sok európai hadseregben előfordulnak, ezért is vette fel prioritásai közé az Európai Bizottság új elnöke, Ursula von der Leyen – korábbi német védelmi miniszter – azt, hogy a következő EU költségvetésben több pénzt kell juttatni az úgynevezett Európai Védelmi Alapnak, amely a védelmi kutatásokat és a hadseregek harckészségének növelését támogatja.
A korszerű, 21-ik századi védelmi technológiára épülő fegyverzet hadrendbe állítása azonban csak az érem egyik oldala. Még ha az európai NATO-tagállamok komolyabban veszik is kötelezettségüket és GDP-jük két százalékát valóban hadseregeik korszerűsítésére fordítják, marad a hatalmas kérdőjel, hogy kik azok, akik ezeket a modern fegyvereket használni is tudják majd.
Az európai hadseregek szinte kivétel nélkül komoly toborzási problémával küszködnek. A legtöbb nemzeti hadseregből hiányzik a szükséges létszám 10-15 százaléka. A német Bundeswehrből, amelynek létszámát Berlin 180 ezer főről 200 ezerre szeretné növelni, éppenséggel 20 ezer, a korszerű technikához értő vagy arra kiképezhető katona nincs meg. A különböző EU-tagállamok katonai vezetése szinte mindenütt azt látja, hogy toborzási kampányaiknál a magángazdaság olyan szektoraival kényszerülnek reménytelenül versenyezni, amelyek sikerrel szipkázzák el előlük a nélkülözhetetlen számítástechnikai vagy egészségügyi szakembereket, orvosokat, a korszerű haditechnikát működtetni és karbantartani képes személyzetet. Egyes tagállamok fontolóra vették, vagy már újra be is vezették a sorozást, mások drága toborzási kampányokat indítottak be a siker reményében.
Minden EU tagállam más és más módon próbál úrrá lenni azon, hogy polgáraik közül egyre kevesebben választanak katonai karriert. Az Egyesült Királyság, Franciaország és Spanyolország e tekintetben különleges eset: ők felveszik hadseregükbe a volt gyarmataikról származó jelentkezőket. A brit hadseregben karriert futhatnak be a Nemzetközösség országaiból vagy Máltáról, Ciprusról illetve az Ír Köztársaságból érkező jelentkezők is. Spanyolország hasonló politikát követ: hadserege nyitva áll a latin-amerikai volt spanyol gyarmatokról származó – és természetesen spanyolul beszélő – férfiak és nők előtt. Egy kivétel azonban akad: kubai származásúak ne is próbáljanak jelentkezni, még akkor sem, ha Miamiban vagy az Egyesült Államok más részén, kubai emigráns szülők gyermekeként látták meg a napvilágot. Ami pedig a francia hadsereget illeti: ebben külföldiek ugyan nem csinálhatnak karriert, a hires-hírhedt speciális csapattestben, az Idegenlégióban viszont igen, jóllehet csak igen kevés EU-polgárt vonz a légiós katonai szolgálat. Ez leginkább az Európán kívülről, a volt gyarmatokról származó, franciaajkú emberek gyűjtőhelye.