Melyik rész, melyik
tabutéma volt számodra a leginkább sokkoló?
Talán épp a legelső kettő, amik a halálról meg a gyászról szóltak. Amikor az egyiptomi tetoválásos srácnak nem engedték meg a munkahelyén, a krematóriumban, hogy a saját édesanyját ő hamvassza el, meg amikor a fiatal hölgy elmeséli, hogy az édesapa rábízta a hamvasztót, mert ő már nem bírta tovább vinni. És hogy ott nézheted az üvegfalon keresztül, ahogyan a koporsó szétnyílik, és látod, hogy tényleg apád vagy anyád megy be a hamvasztóba, nincs csalás és ámítás.
A gyerekek meg a játszósarokban játszanak a fehér kanapén, miközben a nagypapát hamvasztják.
A színházban szoktuk azt mondani, hogy a néző sírjon, ne te. De a haldokló Burger Barna nappalijában nehéz volt ezt megállni, én nem puhulhattam el. Akkor sem, amikor az életvidám és csillogó szemű gyerekek ott játszottak az édesapjuk körül, és Barna éppen azt mesélte, hogy a doktornő ezekkel a szavakkal írta fel neki a gyógyszert: „jelentkezzen be, én három hónapra írok fel gyógyszert, ha még él, akkor majd írasson újat”. Csak akkora mélységgel beszélt az életéről a doki, minta csak egy jogosítvány megújításáról lenne szó.
Pedig az alapgondolat az volt, hogy a halálról még több rész is lesz majd. És készült is például az öngyilkosságról, igaz, nem az első, hanem a második évadban…
Egy ilyen sorozat egy idő után elviselhetetlen lenne. Még a tabuk közt sem csak rossz dolgok vannak, kellettek nekünk is a szép részek. Annak a résznek például van egy kis bája, amikor a két fogyatékos fiatal gyereket vállal, és az egészséges kis Levente megmutatja a tanulószobáját, amit az otthonban mobil szekrénnyel választottak le. Mindenkinek jutnak pozitív dolgok az életben, mégis, a vezekléses részben például az derül ki: mindenki a hitbe menekül, mindegy, hogy éppen milyen felekezetbe, de ezt látja az egyetlen kiútnak. Ha egyszer valamelyik egyetemen készítenek erről a sorozatról egy tanulmányt, az nagyon hasznos lesz, sőt szerintem egy kiadványt is megérne, mert mindenkinek, aki pszichológiával vagy szociológiával foglalkozik, annak látnia kell a társadalom felépítésében azokat a tabunak számító réseket is, amikről nem sokat beszélünk.