A korábbinál erősebb
önkormányzati jelenlétet képzel el Lyukóvölgybe, a városa szélén álló óriás-szegregátumba Veres Pál, Miskolc újdonsült polgármestere. Elképzelhetőnek tartja, hogy az előző városvezetés idején bontani kezdett, majd félig meghagyott számozott utcákon elindult szociális lakásügynökség kibővítésével még több nehéz helyzetbe került miskolci család költözhessen szociális bérlakásba. Az iskolaigazgatóból lett városvezető az Abcúgnak adott interjújában elmondta: hosszú távon a szegregátumok felszámolásában hisz, de szerinte még legalább 10-20 év, mire ennek realitása lesz.
Mióta elfoglalta a polgármesteri széket, mennyire volt ideje foglalkozni a szociális területtel?
Július elsején álltam ki a fényre polgármesterjelöltként, és már július harmadikán találkoztam roma ügyekkel foglalkozó önkéntesek, másrészt roma szervezetek képviselői, akikkel átbeszéltük az elképzeléseinket. A szociális ügyekkel foglalkozó munkacsoport volt az első, ami a programom összeállítását segítő stábban felállt. Az sem véletlen, hogy egy alpolgármestere van a városnak, aki egy kifejezetten szociális ügyekkel foglalkozó, jól ismert szakember (Varga Andrea Kláráról, egy szociológus végzettségű védőnőről van szó).
Ez mutatja, hogy számomra nagyon fontos ez a téma. Főként azért, mert úgy érzékeltem, hogy eddig nem a megoldás irányába haladt az előző városvezetés. Helyi, kisebb problémák vagy látszatproblémákkal foglalkoztak ugyan, de kimaradt egy átgondolt, hosszútávú, lépésenként haladó terv, hogy optimistán 5-10, pesszimistábban inkább 10-15 év múlva konszolidálódjon a mostani állapot a városban.
Ennek a részleteire mindjárt rákérdezek, csak megütötte a fülemet, hogy konzultált roma képviselőkkel. Ők mit kértek öntől, mi volt számukra a legfontosabb?
Hogy velük együtt oldjuk meg a helyzetet. Azt is mondták – és ebben egyetértünk -, hogy kis lépéseket kéne megvalósítani. Ezek kerülnek sok pénzbe, de az életkörülményeket nagyban javítják.
Milyen lépéseket?
Egyszerű dolgokat mondok: ha előre akarunk lépni mondjuk Lyukóvölgyben, akkor vigyünk ki például szemetes konténereket. Most tiszta szemét az összes bekötőút és árok, mert nincs hely, ahová vigyék a hulladékot. Mit csinálnak? Kiviszik a legközelebbi helyre és kiborítják.
Vagy: az évnek ebben a részében, amikor korábban sötétedik, a lyukói szülők elkérik már délután 3-kor a gyerekeket az iskolából, mert nem akarják, hogy sötétben menjenek haza. Ugyanis Lyukóvölgyben nincs megfelelő közvilágítás. Nem azért, mert kilőtték, vagy kidobálták volna az izzókat, hanem azért, mert egész egyszerűen kiégtek, és nem cserélték ki őket. Ezt most pótolni kell.
Fotó: Magócsi Márton/Abcúg
Nagyon jó kezdeményezés volt a Máltai Szeretetszolgálat oldaláról, hogy közös fürdőt, mosóhelyiséget hoztak létre (Ezek a Máltai Szeretetszolgálat lyukóvölgyi Jelenlét-programjának elemei, amiről nemrég forgattunk videóriportot), de ennek a kapacitásai korlátosak, bővítésre szorulnak. Ebben is lehet szerepünk. Az orvosi rendelő építése is nagyon fontos. Most éppen egy konténerben működik egy mentorprogram, egy nagyon elkötelezett védőnő üzemelteti. Egy konténerben! Pedig erre pályázati források állhatnának az önkormányzat rendelkezésére.
Aztán, téli időszakban, pláne, ha leesik egy kis hó, lehetetlen bejutni Lyukóból az iskolába. Tárgyalunk róla, hogy kialakítunk oda egy iskolabusz-rendszert.
De ezekről nem egyedül szeretnék dönteni. Létre szeretnénk hozni a szociális helyzet megoldására, a szegregátumok helyzetének kezelésére egy olyan munkacsoportot, aminek a vezetője egy mindenki által elfogadott szakember lesz.A tgjai pedig roma szervezetek, szociális szakemberek és a város szociális intézményeinek képviselői lennének. Olyan széles kört szeretnék bevonni, hogy minden érdekelt és minden terület ott legyen. A vezető személyéről vannak elképzeléseink is, de neveket most még nem mondok.
A testületnek döntés-előkészítő szerepe lesz?
Abszolút. Sőt, fordítva, ha nekünk van valami elképzelésünk, akkor ezt véleményezzék is. És azt szeretném, hogy a megvalósításban is koordináló szerepet játsszanak.
Ha már neveket nem akar elárulni, azt mondja meg: olyanokról van szó, akik eddig is dolgoztak együtt az önkormányzattal, vagy új szereplőkről?
Is-is.
Az óvoda létesítést, amit még az elődje kezdett el Lyukóvölgyben, sikerült befejezni még a választás előtt?
Nem valósult meg az óvoda, de továbbra is napirenden van.
Szóval ön is fontosnak tartja?
Azt gondolom, hogy elengedhetetlen. Csak itt olyan félreértések és sztereotípiák vannak, amiket le kellene bontanunk. Egyik oldalról hihetetlenül örülnek, hogy ott létrejön egy óvoda, másik oldalról azt mondják, nem jó, mert ez akkor így egy szegregált óvoda lesz.
Azoknak, akik a szegregáció konzerválásával vádolják, amikor óvodát építtet a Lyukóvölgybe, vagy a szegregátumok fejlesztéséről beszél, mit válaszol?
Azt, hogy ez egy folyamat első lépése. Most rögtön lehetetlen a lyukói szegregátumot megszüntetni, de ha az életkörülményekben tudunk egy szintet lépni, esetleg többen tudnak az ott élők közül munkát vállalni, konszolidálódik a helyzetük, akkor a következő lépcsőfok, hogy kiemeljünk embereket onnan. Például magasabb komfortfokozatú lakásokhoz hozzájuttatva a családokat.
Amit most a máltaiak a számozott utcákban próbálnak, azt kiváló útnak gondolom. Helyrehoznak épületeket a számozott utcák elején, három hónapos bérleti szerződést kötnek kártyás mérőórákkal, és a három hónap elteltével, ha minden rendben volt, akkor újabb három hónapra, vagy akár hosszabb időre kötnek szerződést. Ez egy ugródeszka lehet egy városi bérlakásra.
Jó is, hogy említi a szociális lakásügynökséget. Ennek a létrehozása, mint tudjuk, annak az intézkedés-sorozatnak a része volt, amire az Egyenlő Bánásmód Hatóság utasította a miskolci önkormányzatot egy nagy anti-diszkriminációs eljárás végén. Amikor a lakásügynökség működésével foglalkoztunk, kiderült, hogy az valójában csak annak a 30-33 háztartásnak segít, akik legálisan a még meghagyott számozott utcai lakásokban laknak. Mi van azokkal, akik 2016-ig, a bontás leállításáig elmentek? És itt most nem azokra gondolok, akiknek cserelakást kellett ajánlani, hanem arra a 75-80 családra, akik jogcím nélküliek voltak, vagy akik megelőző jelleggel rokonokhoz, ismerősökhöz költöztek. Ez egy elveszett rétegnek tűnik, arra nem tudott a Máltai Szeretetszolgálat sem válaszolni, hogy hol vannak, mi a szándék velük.
Én válaszolnék, hogy hol vannak ők. Kint vannak a Lyukóvölgyben, fenn vannak a Tetemváron, a Bábonyibércen.
Egyesek önkényes lakásfoglalóként, óriási feszültségeket okozva ezzel például a Lyukóvölgyben a régi telektulajdonosok leszármazottai és a jelenleg a völgyben lakók között.
Mások a lakásuzsora csapdájába estek. A lyukóvölgyi hétvégi telkek piaci értéke most néhány százezer forint. Sajnos uzsorások felvásárolják ezeket az épületeket, és kiadják albérletbe a nehéz helyzetben lévő embereknek. Olyan hírek jöttek hozzám, hogy 50 ezer forintért adnak ki mondjuk egy 15 négyzetméteres faházat egy családnak. Megszerzik néhány százezerért, és havonta elkérnek ennyit egy komfort nélküli faházért, így sok család gyakorlatilag az összes jövedelmét beleteszi a lakhatásába. (A problémával már 2016-ban találkoztunk, amikor a számozott utcákból elmenekült családokat kerestünk Lyukóvölgyben.)
Hogy ezzel kezdjünk valamit, elkezdtünk gondolkodni egy kataszter létrehozásán. Mik ott azok a területek, telkek, amiket még meg lehetne vásárolni? Ha ezeknek a piaci értéke 100-150 ezer forint, akkor 200 telek még mindig csak 20 millió forint. És akkor mi, a város vagyunk házon belül, és tudunk ott fejleszteni. Akár úgy, hogy felújítjuk ezeket az épületeket, ahogy a máltaiak teszik, és kiemelünk oda olyanokat, akik most embertelen körülmények között élnek. Ez lesz az első lépcsőfok.