Varga Andrea alpolgármester
. Nem sok időt kapott beleszokni az új szerepkörbe, de továbbra sem érzi magát politikusnak. Azt mondja, civil identitása van. Szerinte vannak olyan dolgok, amiket nem egy embernek kell eldöntenie, és a közösségi tervezésre is vannak már jól működő modellek.
Fotó: Mocsári László
– Ha egy címkét vagy dobozt kellene létrehozni, hogy milyen területeken, témákban szerzett tapasztalatokat, akkor abban mik lennének benne?
– Minden, ami karitatív és jószolgálati, anya- és gyermekvédelem, családdal kapcsolatos, vagy az egészségügy területeit érintő és minden szociális érzékenységről szóló téma benne van a lelkemben. Voltam védőnő, szociológus, egyéni segítőbeszélgetéseket tartottam, pszichodráma csoportokat vezettem, az életem nagyjából arról szólt, hogy mindig újabb és újabb problémákkal találkoztam, és ezekre próbáltam megoldásokat találni – mondja Varga Andrea alpolgármester.
– Mik azok a tapasztalatok, az előbbiek kapcsán is, amelyek most nagyon jól jönnek alpolgármesteri munkájához?
– Fontosnak tartom, hogy az én identitásom civilidentitás maradt, nem érzem magam politikusnak. A tapasztalataim nagyon jól jöttek, például hogy vannak egészségügyi menedzsment ismereteim. Legutóbb a megyei kórház főigazgatójával tárgyaltunk, és tudunk egynyelvet beszélni, mert értem, milyen problémákkal szembesül, mik azok a kérdések, amiket meg kell oldania. Ugyanakkor tudom, hogy a választói akarat sokszor egy másik irányba mutat, s hogyan lehet ebben egyensúlyt teremteni, ez egy fontos kérdés most Miskolcon. De mondhatok mást, épp a családon belüli erőszakról beszélgetünk egy áldozattal néhány napja, aki abban kért segítséget, hogy hogyan lehetne társadalmasítani ezt a témát. Vagyis hogyan figyeljünk oda a családon belüli erőszakra, és ehhez voltak ötletei. Én teljes mellszélességgel oda tudok állni emellé, hiszen napi szinten tapasztaltam – még akár védőnőként is -, hogy micsoda belső feszültségek és fájdalmak lehetnek egy családban. Ezek most nagyon friss élmények voltak, a múltamhoz közvetlenül kapcsolódó témák, de beszélhetünk a szociális ellátó rendszer állapotáról is… Amikor volt kollégáimmal találkozom, és teljes őszinteséggel, javítószándékkal tudunk egymással beszélgetni – emberi, anyagi tényezőkről, lehetőségekről -, ezek is sokat segítenek abban, hogy igazi rálátásom legyen. Sokszor ugyanis sokkal komplexebbek ezek a problémák, minthogy csak számokat lássunk magunk előtt.
– A nagy váltások – gondolok itt a választások utáni időkre – az elmúlt évtizedekben mindig úgy történtek, hogy a vezetők mellett legalább középvezetői szintig „kiradírozták” az embereket. Az, hogy most itt nincsenek „nagy kirúgások”, ez egy tudatos döntés?
– Igen, tudatos döntés volt. Sokat beszéltünk erről polgármester úrral, és arra gondoltunk, hogy legyen a teljesítmény az, ami számít. Ahhoz, hogy lássuk, kinek a teljesítménye éri meg, hogy a továbbiakban is számítsunk a munkájára, és kinek a teljesítménye olyan, hogy azt kell mondjuk, sajnos nem tudunk együttdolgozni, ahhoz időre van szükség. Voltak, akik lelkiismereti okból azt mondták, hogy ők nem szeretnének velünk dolgozni, azt tudomásul vettük, elengedtük őket. Vannak viszont olyanok, akik azt mondták, hogy ez egy munkahely és szakmai oldalról próbálnak közelíteni, a legjobb tudásukat adni. Ezt hagyjuk, hogy megmutassák. Nyilván, lesz olyan is, hogy el fogunk köszönni emberektől, de ez nem a pártállása miatt, hanem a teljesítménye miatt lesz.