Semmi különös, csak a zsidók
Olvasom a hírekben, hogy egy 2016-ban Izraelben alapított start up vállalkozást az Intel nevű globális óriás a minap megvett 2 milliárd dollárért. Hogy jobban értsük: úgy 600 milliárd forintot adtak a 150 embert foglalkoztató cégért. A piacon töltött minden egyes évükért 200 milliárdot. S miközben ezt olvasom, eszembe jut a Mészáros Lőrinc nevű fedőcég, amelytől az Intel nevű globális óriás soha az életben nem fog ajánlatot kérni. Pedig.
Pedig meglett volna rá az esély 2010-ben, hogy Magyarország az oktatás és a kutatás-fejlesztés területén elstartoljon. Más esélyünk ugyanis akkor sem volt és ma sincs. Nincs más kincsünk, csak az eszünk. Izraelben kevesebben laknak, mint nálunk, ott kissé árnyaltabb a szomszédokkal ápolt viszony, lenne elegendő ok a nyavalygásra, a panaszkodásra, a kifogások keresésére, a bűnbakok és délibábok kergetésére, a belső és külső ellenségekre való hivatkozásra, mindezek dacára az ország fiatalsága belevetette magát a XXI. századi technológiába, és kutat, fejleszt, vállalkozik, elad, gyarapodik, boldogul. Mindenekelőtt pedig: tanul.
A szívem megszakad, ha Magyarországra nézek. Itt a tudás és a tanulás nem érték, hanem üldözendő jelenség, a vállalkozás szabadsága pedig az első közbeszerzésig tart, amikor a kezdő vállalkozó a mészároslőrincekkel összetalálkozik. Ez az ország nem kutat, nem fejleszt, nem vállalkozik, nem kereskedik, nem boldogul, mindenekelőtt pedig: nem tanul. Nem tanul semmiből.
Embert akartok küldeni az űrbe? Előbb küldjétek iskolába a tehetséges szegény gyerekeket Borsodban, Szabolcsban és Hajdúban, aztán várjatok húsz évig, míg lediplomáznak, és majd csak akkor nézzetek fel az égre vágyakozva.