De amikor éhezésről
, pusztításról, migrációról, járványokról és háborúról beszélek, a te életedre értem ezeket. Amikor elmegy az áram, hamarosan víz sem jön majd a csapból. Amikor a szomszédaidon fog múlni, hogy jutsz-e élelemhez és egy kis meleghez. Alultáplált leszel. Nem fogod tudni, hogy menj vagy maradj. Attól fogsz félni, hogy erőszakos halált halsz, még mielőtt éhen halnál.”
Ezek nem egy hollywoodi katasztrófafilm ajánlójából származnak, hanem egy brit kutató, Jem Bendell rengetegszer letöltött és megosztott tanulmányából
A tudományos szövegek hatását általában a tudományos közegen belül szokás mérni, azaz hogy hányan hivatkoznak rá, milyen további munkákat alapozott meg. Bendell szövege ilyen szempontból aligha van a jelentősebb alkotások között. Ha viszont a hatást úgy értjük, hogy hány emberhez jutott el, akkor a Deep Adaptation: A Map for Navigating Climate Tragedy (Mélyalkalmazkodás: Útmutató a klímatragédiához) című írásvitathatatlanul a fontosabb szövegek között van. A harminchat oldalas szöveget több százezren töltötték le eddig, a Vice pedig azzal a felütéssel harangozta be, hogy ez az a tanulmány, ami miatt emberek terápiára kezdtek el járni.
Bendell 2018 nyarán publikált szövegét hamar felkarolták a klímamozgalmak is, a Nagy-Britannia városaiban egyre komolyabb akciókat végrehajtó Extinction Rebellion számára is fontos hivatkozási pont lett.
Az elszabadult klímaváltozás
Jem Bendell a brit University of Cumbria kutatója, több mint 20 éve foglalkozik fenntarthatósági tanulmányokkal, de mint írta, munkája során egyre inkább kérdésessé vált számára, hogy komolyan lehet-e még venni azt a tudományos munkához szükséges feltételezést vagy reményt, hogy a klímaváltozás lelassítható vagy irányításunk alatt tartható.
Napi munkája során egyre gyakrabban kellett felkavaró vagy aggasztó kutatási eredményeket olvasnia, melyek mind a klímaváltozás egy-egy részterületre gyakorolt káros hatásáról szóltak. És közben azt érezte, hogy sem ő, sem kollégái nem szeretnének azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mi van, ha túl késő, és már nem lehet semmit sem tenni. 2017-ben ezért több hónap fizetés nélküli szabadságra ment, és beleásta magát az aktuális klíma-szakirodalomba: a megelőző pár évben született összes jelentősebb kutatást elolvasta, hogy felmérje, mi is történik a bolygónkkal.