“Már csak egy kínai hiányzik” – kommentálták a fura helyzetet a Megyünk a levesbe című országjáró turné felvezetéséért felelős fiatal humoristák, a roma származású Lakatos László, és a félig fekete Musimbe Dávid Dennis, akik önmagukat csak cigánynak és négernek nevezték, de ezen a miskolci Generali Arénában sem ők, sem a több ezres közönség nem akadt fenn. Különösen, hogy mindketten nagyon jó sztorikat hoztak, a nagyérdemű már ekkor hangulatba került és dőlt a röhögéstől – arról már ne is szóljunk, mennyire fontos az elfogadás.
A harminc éve a pályán dolgozó Hadházi aztán még rátett pár lapáttal. De ezúttal nem csak a klasszikus visszatekintős-mesélős vonalat követte, hanem mondandóját felfűzte arra a szálra, amely sajnos mindenkinek ismerős, aki itt él a nagy magyar valóságban 2019 utolsó napjaiban.
A visszatérő elemet a tudás fontossága és az emberek elbutulása, illetve az arra épülő tömegmanipuláció veszélye jelentette. A humorista többek között felsorolta a jövőre várható világvége-jövendöléseket (20200220), a rákgyógyítás legújabb facebookos felfedezéseit, Trump füstölő szélerőműves nézeteit, és azt is megjegyezte, hogy a sarlatánok illetve a tudósok manapság már ugyanazt a betűtípust használják.
Nem feledkezett meg a migránsriogatás körüli tudnivalókról sem, amelyet ő maga gyermekkora részfa..ú baglyához hasonlított: nem tudjuk, milyen, mire számítsunk tőle, de ha jön, nagy baj lesz, ezért aztán jobb félni a fajtájától.
Hadházy “hittéritése” – emberek, nem maradjatok tudatlanok, tanuljatok, és ne higgyetek el mindent, amit leírva láttok, ami a hirdetéseken szerepel – azért is sikerült különösen hatásosra, mert a közönséget többségében fiatal, 20-as, 30-as korosztály alkotta. Pont azok, akik a politikától nagyobbrészt már elfordultak, de akik nélkül biztosan nem lehet sikeresen új életet lehelni a magyar társadalomba.