Szeretett városom
Miskolc, őszre megemberelte magát. Bennszülött vagyok és őszintén mondom semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy egy nagyváradi kötődésű , szakmájában kiváló orvos állt a város élén. Sőt kezdetben harmonikus kapcsolatot ápoltunk, sosem tagadnám le a szantograf portálomat is támogatta. A polgármesteri alapjából még néhány könyvem kiadásához is hozzájárult és megírta hozzájuk az előszót. Ám észre kellett vennem, hogy a sokáig titkolt betegsége okán nem sok ideje maradt a város vezetésére. Olyan embereknek engedte át a fontos döntéseket akik már polgármesterként döntöttek, s soha sem a polgárok érdekében. A mi családunk se a Vereckei szoroson keveredett ide , de volt alapja annak, hogy fontos kérdésekben a román anyanyelvűek véleménye volt a döntő. A pökhendi, még a saját párttársait is semmibe vevő politikai irányvonal végül megalapozta a miskolci ellenzék összefogásának sikerét. Konkrétan érzékelhető a városban egy felszabadultság, egy jogos eufória, a jövőbe vetett hit, a remény aminek a lényege – Miskolc a Miskolciaké. egy olyan polgármesterünk lett aki nemcsak megköszönte elődje munkásságát, de őszinte szívvel kívánta számára a teljes felépülést, a gyógyulást.