A színművész az 1990/1991 -es évadot töltötte a Miskolci Nemzeti Színházban. Ennek lapunkban is volt nyoma.
Visszajött a kedvük
Gesztesi Károly és akkori felesége (ugyancsak a társulat tagja), Csarnóy Zsuzsa színésznő 1991 februárjában adott interjút Filip Gabriellának.
– Kimentünk Hollandiába, egy fél évig ott zongoráztam, Zsuzsa pedig várta a gyermekünket. (…) benne volt a levegőben a kérdés: van-e egyáltalán értelme a színháznak, kinek kell a színház? De aztán rá kellett jönnünk, hogy nem lehet ilyen egyszerűen elhagyni a pályát. December tájékán jöttünk haza Hollandiából, akkor hívott Galgóczy Judit (1988 és 1992 között a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője volt – a szerk.) Miskolcra. Jó szerepeket kaptam. Ha egy időre el is ment a kedvünk a színháztól, itt újra visszajött – mondta Gesztesi Károly az Észak-Magyarországban megjelent interjúban.
Külön bekezdést szánt Shakespeare A makrancos hölgyének miskolci előadásáról szóló kritikájában Gyöngyösi Gábor. Mint írja: Petruchiót kitűnően játszotta Gesztesi Károly, és Katalint ugyanolyan kitűnően alakította Csarnóy Zsuzsa. „A mesterséget mindketten a Nemzeti Színház stúdiójában, illetve Kazimir Károly osztályában tanulták, méghozzá ugyanabban az időben” – emlékezett meg róla.
Tavaly, december 28-án még láthatta a miskolci közönség Gesztesi Károlyt a miskolci Művészetek Házában, a Páratlan páros című darabban.
Halálának napján is kollégáihoz sietett, akikkel Szegeden lépett volna fel, ugyanebben a műben. Sajnos, már nem ért oda.
Északmagyarország