A Maros utcai rendelőintézetben annak emlékére rendeztek megemlékezést, hogy hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. január 12-én délben a nyilasok vérfürdőt rendeztek a kórházban, és 84 embert meggyilkoltak.

A portál beszámolója szerint az eseményen Pokorni Zoltán, a Hegyvidék polgármestere is beszédett mondott. A nagyapjáról, az 1907-ben Érsekújváron született Pokorni Józsefről beszélt, akit ő maga csak családi elbeszélésekből ismerhetett:

melegszívű, templomba járó, barátságos embernek írták le. A vérengzésekben azonban tevékenyen részt vett.

A férfi – az 1945-ben bekövetkezett halála miatt – nem szerepelt a később felelősségre vont és felakasztott gyilkosok közé, ezért kerülhetett fel neve az áldozatok között a XII. kerületi Turul-szoborra, ahol – mint a polgármester fogalmazott – „valóban nincs helye”.

 

Pokorninak elcsuklott a hangja, amikor ezt mondta:

Az áldozatoknak ne csupán a zsidó voltukat lássuk, hanem teljes valójukat. És a gyilkosokban se csak a gyilkost lássuk, hanem azt, hogy hogyan válik valaki azzá. Amiért én itt vagyok, az az, hogy kimondjam: egyek vagyunk a fájdalomban.

Majd a portál szerint sokáig nem tudta folytatni a beszédét. Végül sikerült leküzdenie a sírást. A teljes beszámoló itt olvasható.