A két legfontosabb következtetés
, ami az elmúlt évtizedek kutatásai alapján kikristályosodott, hogy (1.) a mai magyarságnak nincs semmilyen jelenleg ismert specifikus genetikai „lenyomata”, belesimul az európai kontinens genetikai kontinuumába, és (2.) ha volt is keveredés a honfoglalók és az őshonos populáció között, ezek a markerek kikoptak a középkor folyamán, így ennek nyoma ma már nem nagyon látható.
Emiatt 2020-ban a magyarság eredetét firtató kutatások alapvetően kétféleképpen fogalmazhatók meg: egyrészt eredetünk annak a Kárpát-medencei populációknak a története, amelyik évezredeken keresztül itt élt, magába olvasztva migrációk megannyi hullámát, és az ország mai lakóival is kontinuitást mutat. Másrészt a magyarságeredet szempontjából fontos maradt azoknak a honfoglaláskor érkező törzseknek vagy nemzetségeknek is a története, amelyekkel elsősorban nyelvünkben megnyilvánuló kulturális kontinuitást mutatunk.
Kárpát-medencei olvasztótégely
Az első arra mutató eredmények, hogy a magyarság nem képvisel kivételezett helyet a kontinens genetikai térképén, az emberi genetikai diverzitás feltérképezését elkezdő, zseniális Luigi Luca Cavalli-Sforza munkájából születtek. Ezek az eredmények előbb vércsoportok, majd mitokondriális DNS- és Y-kromoszóma-vizsgálatok alapján sugallták, hogy az Európában felfedezhető genetikai sokszínűség folytonos, és a mai Kárpát-medence területén nem találunk olyan genetikai enklávékat, amelyek egy honfoglalás kori populáció fennmaradására utalnának.
https://qubit.hu/2020/01/17/a-mai-magyaroknak-genetikailag-szinte-semmi-kozuk-a-honfoglalokhoz
