Egyre több jel utal arra, hogy üzletileg nem Kelet-Közép-Európához, és nem is a Balkánhoz közelít a magyar futball. Minimális jegybevétel, gyakran nem piaci alapú szponzoráció, kettészakadó bajnoki erőviszonyok, a tudatos átigazolási politika hiánya – ezek sokszor Kazahsztánra vagy Azerbajdzsánra emlékeztetnek, sőt nem ritkán a fehérorosz focival is felfedezhetők hasonlóságok. Közben a régió országai egész más utat járnak be.
A napokban jelent meg az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) éves üzleti jelentése, melyben a tagállamok első osztályú klubjainak gazdálkodását vizsgálja. Most a 2018-as üzleti év adatait elemezte a nemzetközi szervezet. A magyar klubok esetében ezek a számok többnyire már ismertek, hiszen a tavaly júniusi céges beszámolókból a fő számokat kibányászhattuk. Részben emiatt most inkább a nemzetközi összehasonlításra koncentrálunk, próbálunk néhány hasonlóságra vagy különbségre rávilágítani, és bemutatni, milyen modell alapján működnek jelenleg az NB1 klubjai.
https://qubit.hu/2020/01/23/a-posztszovjet-uzleti-modell-fele-tart-a-magyar-foci