„A bevándorlás ellenzői
úgy tekintenek a nemzetre, mintha az az idők végtelenjétől létező egység lenne, amit be lehet szennyezni. Ez teljes félreértés. Európában a legidősebb nemzetek is nagyjából ezer évesek, a többi még fiatalabb. Ez jelentéktelen idő az emberiség több tízezer éves történetében” – tért vissza a kezdő gondolathoz az előadó.
A nemzetek különböző etnikai csoportokat fogtak össze, ezekből alakultak ki azok az országok, amelyeket ma ismerünk. A kultúrájuk, szokásaik is állandó változásban voltak, fejtegette a tudós. Ekkor már közel egy órája tartott az előadás, de a közönség teljes csöndben figyelt, és csak akkor lazult a hangulat, amikor Harari példákat hozott a nemzet fogalmának rugalmasságáról.
„Mert mi az, hogy magyar, például? A magyar konyha jellegzetesen magyar. A paprika. De tudta, vajon Árpád, Hunyadi vagy Szent István tudta, hogy mi a paprika? A paprikát Amerikából hozták be ide, és csak pár száz éve kezdett elterjedni. Akkor az igazi magyarok hagyjanak fel a paprikával? És a foci is nemzetellenes, mert azt meg az angolok találták fel. A Bibliát pedig egy kis, közel-keleti nép írta.”
A terembe költöző könnyed hangulat azonban nem ringatta el Hararit, és a következő gondolatával lehűtötte a nem NER-kompatibilisnek tűnő közönséget. „De a bevándorlás korlátlan támogatóinak sincs igazuk. A tömeges, gyors bevándorlás érthetően kelt feszültségeket.” Ahhoz, hogy a különböző embercsoportok békében együtt éljenek, fokozatosság, és a befogadók egyetértése kell, mondta.
Harari ezek után ismét bizonyította, hogy a világ bonyolultabb annál, mint amit a jelenlegi politikai erővonalak felvázolnak. Hiába érdekes, érzelmileg motiváló és politikailag kifizetődő téma a migráció, valójában jelentéktelen ügy, amivel már így is túl sokat foglalkoztunk.
Mindeközben ugyanis van három olyan probléma, ami nem a nemzet állítólagos tisztaságát fenyegeti, hanem az emberiség fennmaradását. És ezek egyikének sincs köze a migrációhoz.
Az atomháború veszélye.
A klímaváltozás.
A technológiai átalakulás, értve ez alatt a mesterséges intelligenciát és a robotizációt.
„A nacionalista reflexek nem oldják meg ezeket a problémákat. Vajon lehet falat építeni a globális felmelegedés ellen? A zászlólengetés segít szabályozni a mesterséges intelligenciát?”
A válasz a kérdésre nem csak a nem volt. Harari megoldást is felvázolt. A globalizációt. Orbán Viktor itt ejti ki a kezéből a papírra kinyomtatott cikkünket, pedig nem kellene. A tudós személyre szabott példával szólt a magyar miniszterelnökhöz. A globalizációt magyarázata szerint nem a nemzetek ellenében kell elképzelni. Hazugság, hogy a liberalizmus a nemzetek eltörlését, és valamiféle világkormány megalakítását szeretné. A megoldás valami olyasmi lenne, mint a foci világkupa. Itt minden ország a saját színeiben indul, háta mögött elkötelezett és az országnak szurkoló tömegekkel. De a csapatok mégis együtt tudnak működni, mert mindnyájan megegyeztek a foci szabályaiban.
„Ha szereted a futball világbajnokságot, akkor globalista vagy” – mondta Harari, anélkül, hogy kiejtette volna a magyar miniszterelnök nevét.