…akinek a keze
nyomán a választáskor földbe állt Kriza Ákos és csapata. Ha valaki az ” NB II Keleti csoportjából” ilyen sokra viszi, mint ő, és ezzel még sok pénzt is keres, az előtt le a kalappal. Már az elejétől figyelemmel kísértem miskolci pályafutását, ami nem volt zökkenőmentes. Ugyanis az elején hiába előszobázott rendíthetelenül Kriza Ákos titkárságán, Miskolc főorvosa átnézett rajta. Aztán olvadni kezdett az elutasítás, és a végét már mindenki ismeri…
Így lett a Miskolci Egyetem tanára a normális miskolciak kedvence, aki szívós munkája nyomán elhozta a megváltást Miskolcra.
Több szót nem érdemel a napszemcsis politológus, csak most az is kiderült róla, milyen szelektív az emlékezete.
Zárug nyilatkozott a valaszonline.hu-nak, megpróbálta porlasztani a felelősséget Kriza Ákos buktájával kapcsolatban. A téma a Zárug tulajdonában lévő osztrák hotelre terelődött, és akkor a következőket nyilatkozta:
„Az Átlátszó egyik miskolci újságírója kérdezett erről. Válaszoltam neki tisztességgel, ő meg aztán leírta, hogy én is megszedtem magam a Fidesz-korszak alatt, pedig külön jeleztem, hogy a 2000 és 2010 közötti koncertszervezői munkám tette lehetővé ezt a befektetésemet. Azt is jeleztem, hogy mindig is csak résztulajdonom volt a síházban. Lakásra spóroltunk, de édesapám meggyőzött, hogy inkább tegyük bele a szállodába. Ma is albérletben lakom Budapesten. Ezeket – nyilván tendenciózusan – elfelejtette beleírni a cikkbe.”
Nos, mivel az átlátszós cikket én írtam, utánanéztem. Itt a levél, amit megkeresésemre küldött Zárug Péter Farkas:
„Tisztelt Szerkesztő Úr!
Igen. Az én többségi tulajdonomban van.
Jómagam 20 éve rendszeres sítúra szervezőként is tevékenykedtem – egyetemi éveimtől.
A 2008-as válság után 2009-ben lettem társ annál az irodánál, ahol szervezőként, síoktatóként segédkeztem 15 évig.
Ezt követően kerültem be 25 százalékos tulajdonhányaddal az Alpenhotel Gmbhba.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt 7-8 esztendőben feleségem és jómagam dolgoztunk ténylegesen a szállodával, az idén többségi tulajdont szereztünk a gasthofban.
Más tapasztalatunk nincs e téren.
Tisztelettel
Zárug Péter”
És itt a megjelent cikk az atlatszo.hu-n:
Zárug az Átlátszó kérdésére írásban elismerte, hogy a cég valóban az ő többségi tulajdona. Válaszából az is kiderül, hogy van köze a szállodához is.
Az előzményekről elmondta, „20 éve rendszeres sítúra szervezőként is tevékenykedtem, egyetemi éveimtől. A 2008-as válság után 2009-ben lettem társ annál az irodánál, ahol szervezőként, síoktatóként segédkeztem 15 évig. Ezt követően kerültem be 25 százalékos tulajdonhányaddal az Alpenhotel GmbH-ba. Tekintettel arra, hogy az elmúlt 7-8 esztendőben feleségem és jómagam dolgoztunk ténylegesen a szállodával, az idén többségi tulajdont szereztünk a gasthofban”.
Pontosítani szerettük volna, hogy akkor a szálloda a cégé-e, jól értjük, vagy csak üzemeltető, de a második levélre – bár megköszönte az érdeklődést – már nem válaszolt az egyetemi tanár.
Pedig azt is meg szerettük volna tudni, hogy szerinte mennyit ér a szálloda. A környéken ugyanis egy ennél kevesebb szobával rendelkező hotelt 1,6 millió euróért árulnak mostanában, leárazva. De van ennek a feléért is. Persze sok minden múlik a részleteken. Hány éves az épület, mikor volt felújítva, hol található, milyen a felszereltsége.
Összesítve: miben nem mond igazat Zárug Péter?
Most azt állítja, hogy csak résztulajdona van a szállodában, korábban azt mondta, többségi.
Most azt írja, hogy koncertszervezésből lett pénze, korábban meg azt, hogy síoktató volt.
Most az írja, 2000 és 2010 között kereste meg a befektetésre a pénzt, korábban meg azt írta, hogy az elmúlt nyolc évben keresték meg a többségi tulajdonhoz szükséges összeget.
Most síházról beszél, de korábban szállodát emlegetett.
pusztai