A Magyar Nemzetet értő
kritikák közül a legmarkánsabb, hogy feltétel nélkül kiszolgálja a kormány érdekeit. Mit szól ehhez a kritikához, az ön irányítása alatt mennyire marad kormánypárti a lap, és mennyire enged teret majd a kormánnyal kritikus cikkeknek vagy véleményeknek?
Már csak a közös értékrendünk vállalása jegyében is. A kritikus gondolkodás pedig az értelmiségi lét velejárója – s mi egy szeriőz, a konzervatív értékrendet akár hagyományhűen, akár szinte már harcias attitűddel képviselni kívánó, de mindig minden eszmecserére kész, döntően értelmiségi lap kívánunk lenni, amely soha nem téveszti szem elől a magyar nyelv útmutatását.
Lázadni ugyanis mindig valami ellen szokás. Mi viszont a harcos attitűdöt a teremtés jegyében érezhetjük majd a magunkénak. Harcolni ugyanis nagyon sok mindenért lehet. De mindig valamiért, és nem valami ellen. Közösen kiérlelt, alkotó, teremtő vitákban kiérlelt álláspontok szerint is. Például a magyar szuverenitásért. A magyar identitás védelméért. A klímaváltozásnak kitett, teremtett világ isteni természetét soha nem feledő elkötelezettségért.
Azoknak a jobboldaliaknak, akik csalódtak a kormánypártokban, mit tud majd a Magyar Nemzet kínálni, miért olvassák?
Én inkább azt gondolom, hogy nem szeretném szétszedni azt, ami összetartozik. Ezért úgy gondolom, hogy a kérdésben foglalt állítást értem ugyan, de mégsem annak nyomvonalán haladnék a válaszomban. Hanem inkább amellett hitet téve, hogy együtt mindig erősebbek vagyunk és leszünk. Ha ugyanis van, ami összeköt minket, akkor annak alapján mindig egyesíteni tudjuk majd az erőinket itt, a konzervatív, jobboldali tábor soraiban – büszkén beleértve ebbe az egyesítő hatású erőbe a Magyar Nemzet szellemi erejét is. Amely eddig is ennek az erőnek a birtokában tette a dolgát, s ugyanezt fogja tenni ezután is.