Tarvágással irtottak ki egy Tisza menti védett területen álló, idős ártéri ligeterdőt, írja a WWF Magyarország. A civil szervezet szerint az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak nem volt engedélye a kezelésében lévő, kilencven év körüli erdő kitermelésére. Ezt a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kormányhivatal által a WWF-nek küldött levélre alapozzák.
A Tiszaug közelében álló nyárfákat egy hullámtérrendezési koncepció keretében vágták ki, a WWF Magyarország szerint felszámolva a védett feketególyák élőhelyét is.
„A Magyarországon és az egész Tisza vízgyűjtőn ritkaságnak számító idős, ártéri erdő helyén most Mordorra emlékeztető pusztaság fogadja az ide érkezőt”- írja WWF Magyarország. Az ártéri ligeterdők a leginkább veszélyben lévő erdei élőhelyek közé tartoznak Magyarországon, idős erdőket szinte alig találni a folyószabályozások óta.
Fotó: WWF Magyarország
„A 2020. januárban történt tarvágás felhívja a figyelmet arra, hogy az árvízi kockázatkezelés jelenlegi gyakorlata természetkárosító módszereket is tartalmaz. Az ártéri ligeterdők és a vizesélőhelyek jelentős része a hullámterekre, azaz a folyók menti töltések közé szorultak vissza, az egykori nagy kiterjedésű árterek helyén főként mezőgazdasági területeket hoztak létre. A hullámterek a szabadba vágyó lakosság kedvelt célpontjai, többségük egyben Natura 2000-es vagy országos védelem alatt álló természeti terület, értékes élővilággal. A növényzetre viszont a vízügyi ágazat jellemzően az árvíz levonulását akadályozó tényezőként tekint. Emiatt látszólag elkerülhetetlen, hogy az árvízi védekezés konfliktusban álljon más szempontokkal, a természetvédelemmel vagy a vízmegtartással.”
A WWF Magyarország szerint „a fák kivágásával járó árvízkockázat csökkentése sok esetben nem feltétlenül az emberi élet és a települések megóvását, hanem gyenge minőségű termőföldek védelmét szolgálja. A tiszaugi erdő egy fenntarthatatlan árvízkezelési gyakorlat áldozata”.
„Ez a helyzet csak akkor rendezhető, ha több teret adunk a folyóknak. Ki kell lépni az árvízvédelmi töltéseken kívülre, irányított módon teret kell adni a folyóknak és a víznek a tájban. Erre van szükség a klímaváltozás szempontjából is, ami hazánkat egyre súlyosabb aszállyal és szárazsággal fenyegeti.”