A magát mértéktartó
gazdasági hetilapnak valló HVG újságírójának ugyanis tisztában kellene lennie azzal, már ha szakmai alapon végzi munkáját, hogy a Mátrai Erőmű eladási árára vonatkozó kérdés címzettje nem lehet Mészáros Lőrinc, ő ugyanis az erőművet értékesítő Opus Global Nyrt. egyik részvényese.
Részvényesként nem tudhat bennfentes információkról, vagy ha bármely ilyen információ birtokában lenne, azt a piaci visszaélésekre vonatkozó jogszabályok értelmében nem hozhatja nyilvánosságra, köteles azt megtartani. Ha válaszolt volna a feltett kérdésre, törvénysértést követett volna el.
Ebből két következtetés vonható le a HVG újságírójára nézve: vagy szakmaiatlanul járt el, vagy rosszhiszeműen. Utóbbira akad bőven példa az ellenzéki sajtóban, szinte minden napra jut egy Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett hír. A napokban az azonnali banki átutalások márciusi indításáról szóló bejelentést például az egyik ellenzéki online médium Mészáros Lőrinc képével tette közzé, miközben az üzletembernek annyi köze van hozzá, mint az etikának a kozmetikához.
De említhetnénk szintén a közelmúltból egy másik ellenzéki lap által közölt fake news-t is, amely egy üzleti partnereknek áramot értékesítő cég esetleges megvásárlása kapcsán már arról vizionált, hogy ezentúl majd Mészáros Lőrincnek kell fizetnie mindenkinek az áramszámlát.
Mindezeket olvasva nem kérdés, a hiteles tájékoztatás helyett valójában kit támadnak, akár provokációs eszközöket is bevetve ezek az orgánumok. Már csak olyan kérdések merülnek fel az átlag hírfogyasztóban: a kormánypárti sajtóban dolgozó kollégáikat előszeretettel propagandistázó, magukat függetlennek és objektívnek valló újságírók milyen célból folytatják tevékenységüket?
Ha alapvetésnek tartjuk a sajtó szabadságát, ugyanilyen alapvetésként tekintünk-e az egyént megillető, személyiségi jogokra is?