- A családja már Franciaországban él menekültstátusszal, ő mégis itt maradna.
A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumban találkozunk a 17 éves Jeremie Kaswelbudakkal és gyámjával, Velkey Balázzsal, az iskola igazgatóhelyettesével, akit a fiú csak fáternek hív.
Jeremie kissé félszegen, mégis a kamaszfiúk lazaságával érkezik. Három éve jár ide, most tizenegyedik osztályos. 14 éves kora óta az iskola kollégiumában lakik.
Épp nincs tanítás, de Jeremie felkísér minket a kollégiumba, megmutatja a szobáját, ahol másik három fiúval lakik együtt, akik közül kettő a legjobb barátja. Az egyetlen emeletes ágy felső fekhelyére mutat, ami neki jutott három évvel ezelőtt, amikor nyolcadik osztályosként megkezdte a tanulmányait.
„Késve értem ide, ezért nekem már csak a felső ágy jutott, mert a többiek addigra elfoglalták a lenti ágyakat. Viszont az jó kifogás, hogy minden reggel azért kések a 0. órai fizika fakultációról, mert a felső ágyon lakom” – viccelődik Jeremie.
Mire Velkey Balázs finoman megdorgálja: már megbeszélték, hogy nem fog többet késni.
Hosszú út vezetett idáig
Jeremie még 2016-ban érkezett Magyarországra öt testvérével együtt, hogy a korábban érkező anyjához csatlakozzanak, ők is megkapják a menekült státuszt. Római katolikus keresztény családja rendezett körülmények között élt Kongóban, volt házuk, kocsijuk.
Apja katona volt, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig folyamatosak a belharcok, félkatonai csoportok és milíciák csapnak össze egymással, rengeteg a civil áldozat. Jeremie apja viszont megtagadta a parancsot, amikor ártatlan civileket kellett volna megölnie. A férfit megölték emiatt, Jeremie anyjának pedig el kellett menekülnie, amiért túl sok információt tudott.https://444.hu/2020/02/14/a-csaladja-mar-franciorszagban-el-megis-magyar-allampolgar-szeretne-lenni-a-kongoi-menekult-fiu