1950-ben a két
évvel korábban Kádár János rendeletével átszervezett ÁVH irányítása alá kerültek az internálótáborok, ekkor létesítettek új táborokat Recsken, Tiszalökön, Kazincbarcikán, Sajóbábonyban és
Bernátkúton. A táborokat szovjet típusú kényszermunkatáborokká alakította át, megteremtve a gulág hazai megfelelőjét.
A gulág megszervezésének szakértője egy, a Szovjetunióból hazatérő kommunista emigráns, Garasin Rudolf lett, aki már kint is „Gulag-problémákkal” foglalkozott. Egy több mint harminc bv-munkahelyből álló rabmunkahálózatot hozott létre, jutalmul nemsokára a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának vezetőjévé nevezték ki. (1956 után aztán Mongóliába tették nagykövetnek, nevét a szombathelyi laktanya egészen a rendszerváltásig viselte.)
Az erőltetett szocialista iparosítás több kulcsüzemét is nagyrészt internáltak építették az ötvenes években. Sztálinváros volt a rabmunkáltatás egyik kiemelt színhelye, de a várpalotai hőerőművet, a Borsodi Vegyi Kombinátot vagy a Tiszalöki vízerőművet is kényszermunkások építették fel. Tiszalökön történt, hogy 1953-ban, a Sztálin halála utáni enyhülésben szabadulásukra hónapok óta hiába váró, a munkaerőhiány miatt visszatartott tiszalöki internáltak és az őrség között összetűzés alakult ki. A „lázadásban” az őrök a fegyvertelen tömegbe lőttek, öt fogvatartottat megöltek, húszat megsebesítettek, majd a hivatalos vizsgálatokban azt állították, hogy fegyveres kitörési kísérlet történt.
Elnézést, kell most is a sárga csillag?
A kényszermunkatáborok rendszere mellett 1950-ben elindultak a tömeges kitelepítések is. A hivatalosan kényszerlakhely-kijelölésnek nevezett intézkedések a déli határnál kezdődtek, amikor Tito lett a fő ellenség, és a jugoszláv határnál egy 15 kilométeres sávból a „politikai szempontból megbízhatatlannak” minősített családokat az ország keleti részébe telepítették le. 1950. június elején a szerzetesrendek tagjaira is sor került, majd 1951 nyarán elindultak a budapesti kitelepítések. A fővárosból 13 ezer embert nyilvánítottak az előző rendszer kiszolgálóinak és nemkívánatos elemeknek, őket kelet-magyarországi falvakba telepítették ki. Ez volt a kommunista diktatúrának a korábbi elit megtörését célzó legátfogóbb akciója.