“Gyakran voltunk szemtanúi lehangoló jeleneteknek, amikor síró nőket bántalmaztak és lökdöstek végig az utcákon a helybeli keménylegények, majd a mocskolódó tömeg előtt kopaszra nyírták őket, sőt a koponyájukat is megborotválták, hogy ezzel bélyegezzék őket kollaboránsnak.” – emlékszik vissza a Robert Capa által is megörökített jelenetekre. “A francia ellenállás, azaz a Maquis komoly szerepet játszott honfitársai üldözésében….” – mondja Render, aki szerint az utólagos bosszúállásban jeleskedő ellenállás a nácikkal szemben már nem volt ennyire hatékony. Össze-vissza lövöldöztek, “….ugyanannyit lőttek ránk, mint a németekre….” – írja.
Egyes helyi nők tehát gyakran váltak “….bosszúra szomjazó helybeli tuskók céltáblájává….”, ugyanakkor a brit megszálló hadsereg parancsnoksága (összhangban a viktoriánus prüdériával) tiltott mindenféle intim kapcsolatot a német nők és a brit katonák között. “A vezetésnek paranoiás rögeszméjévé vált a fraternizálás kérdésköre.” – emlékszik vissza Render, de ez persze nem akadályozta a katonákat abban, hogy kapcsolatokba bocsátkozzanak. “Az események idején valósággal sokkolt katonáim szabadossága.” – veti papírra. Ami bizonyítja: a szexualitás olyan “nemzetközi nyelv”, amelynek a legrigorózusabb rendszerek sem tudnak gátat vetni.