Vajon milyen jövő vár arra az országra, amely semmilyen vitára és kritikára nem nyitott, még a legjobb szándékúakra sem? Amely minden bírálatot politikai támadásnak vesz, és akként is kezel? Vajon hogyan tudja egy ilyen ország kezelni a problémáit, fejleszteni önmagát, javítani a működését? Tanulságos választ ad ezekre a kérdésekre az, ami az egyházi iskolai tanárok tiltakozásával történik. Az elmúlt hónapokat nézve talán nincs is jobb példa arra
miként kísérli meg a kormányzati kommunikáció tisztán politikai okokból még a legmérsékeltebb, legszakmaibb kritika élét is elvenni,
hogyan akarja a kritika megfogalmazóit megsemmisíteni vagy megfélemlíteni,
hogyan talál ehhez készséges talpnyalókat?
Mi van, ha nem sorosista ügynökök bírálnak?
A magyar oktatás problémáiról, a Nemzeti alaptantervről már sok bírálat jelent meg, de talán egyik sem vágott annyira a kormány elevenébe, mint az egyházi iskolák tanárainak most megjelent, higgadt állásfoglalása. A nyílt levelet mostanra már közel 1200 katolikus, evangélikus, református iskolában tanító tanár írta alá. Ott vannak köztük az ország neves piarista és ferences gimnáziumainak, az evangélikus Fasori Gimnáziumnak a tanárai, mint ahogy Soprontól Nyíregyházáig számos más egyházi iskola pedagógusa is.