Már a csavargyári elágazás előtti hídnál járunk, amikor elmesélik, hogy itt a 70-es táblánál száz-egynéhánnyal közlekedő sárga buszt is megállítottak már, amelynek a sofőrje nem tudott indokot mondani a sietségre, így ő is megkapta a bírságát. Rákérdezek arra is, mennyire gyakori, hogy valaki nem akar megállni, esetleg szökni próbál, mire azt mondják, ez sem igazán jellemző, az előfordul, hogy úgy próbálnak lavírozni, hogy minél nehezebben érjék őket utol, kihasználják a forgalom adta lehetőségeket ehhez.

– Az szokott jópofa lenni, hogy amikor elindul a sziréna és a villogó, akkor nem leállni akarnak, hanem lehúzódnak, és intenek, hogy menjünk nyugodtan. Nem kapcsolnak, hogy ez rendőrautó, azt hiszik, valami miniszteri autó vagy ilyesmi, és utat akarnak adni. Persze olyan is akad, hogy nehezen érünk valakit utol, például ilyen volt tavaly nyáron a Szabolcsból lángosért átugrott motoros, akit 227-el mértünk be, és kilométerekkel később, Gesztelynél sikerült megállítani – mondja el Ferenc.

Legalább egy órája autózunk már a 37-esen oda-vissza, de minden autós mintaszerűen betartja a KRESZ-t, elenyésző sebességtúllépéseket mér csupán az eszköz, így aztán kezdünk azon gondolkodni, hogy talán mégsem volt jó ötlet kint hagyni a kék lámpát.

Szabálysértők sorban
Ekkor azonban egy kombi Passat megiramodik, és a 90-es tábla hatálya alatt 129-cel robog. Sziréna, villogó, kiintik egy mezőgazdasági útra, miközben két másik megzavarodott autós is kiáll, őket tovább tessékelik, a szabályszegő hölgytől pedig megkérdik, tudja-e, miért állították meg. Mosolyogva bólogat, hogy biztosan gyorsan hajtott, de a 129-en meglepődik. Próbál kicsit érvelni, hogy előzött, azért ment gyorsabban, de nem vitatja a dolgot, és kedélyesen elbeszélget a rendőrökkel, miközben a papírmunka készül, és kitöltik a csekket. Ez bizony 45 ezer forintba és négy büntetőpontba fáj, aminek a hölgy persze nem örül, de mint mondja, ez azért előfordul, nagyon régen nem büntették már meg, így belefér. A rendőrök felhívják a figyelmét, hogy a gyorshajtás nem a bírság miatt nem kifizetődő, hanem mert a saját és a többi közlekedő életét kockáztatja vele, amit a hölgy elismer, és ígéretet tesz a szabálykövetésre.

Alig hajtunk tovább, egy másik VW-t mér gyorshajtáson az eszköz, igaz, itt „csak” 108-cal, ez még nem éri el a közigazgatási bírság határát, de helyszíni bírság ezért is jár, igaz, büntetőpont nélkül. A „húszezer lesz”-től cseppet sem boldog a sofőr, aki céges autóval sietett kicsit jobban a kelleténél, de végül némi bosszankodás után bankkártyával rendezi a büntetést, ugyanis a rendőrautóban mobil terminál is akad, hogy megkönnyítsék a bírság rendezését.

Karikázunk még a 37-esen eredménytelenül, így az a döntés születik, hogy áttesszük a székhelyet a 26-os főútra. Arról, hogy ez mennyire volt jó döntés, azonnal meggyőződhetünk, ugyanis néhány percen belül már be is mér az eszköz egy Škodát 140-nel a 90-es táblánál. Éppen a VÉDA-kapu alatt intézkednek a sofőrrel szemben, aki szintén nem vitatja a szabálysértést, a felesége előbb bosszankodik, majd a részletfizetés után érdeklődik. Végül ők is inkább kiegyenlítik bankkártyával a 60 ezres bírságot, amely mellé szintén 4 büntetőpont jár.

Alig indulunk tovább, amikor egy SUV halad el mellettünk, amely egy kéttengelyes utánfutót vontat. Attila meg is jegyzi, erről tudni kell, hogy már járműszerelvénynek számít, és nem jó hozzá a B kategóriás jogosítvány. Úgy döntenek, ellenőrzik az autóst, így megállítjuk. A hölgynek persze csak B-s jogsija van, bár sietve megjegyzi, hogy a mellette ülő férjének megvan a szükséges E kategória is, ez azonban nem mentesíti őket a 35 ezres bírság alól, amelyhez 5 pont is jár. A hölgyet láthatóan bosszantja az eset, így „gyerünk, gyerünk, haladjunk” megjegyzésekkel noszogatja a papírmunka gyorsítására a rendőröket, míg a férj elárulja, hogy csak a nő unszolására adta át kicsit a kormányt, hogy kipróbálja, milyen a futóval vezetni az autót. Ez drága hibának bizonyult.

Padlógázzal üldözésben
A Sajószentpéter előtti körforgalomból kihajtva Miskolc irányába éppen arról beszélgetünk, hogy eltelt a délelőtt nagy része, és eddig nem akadt az utunkba egyetlen „cápa” sem, vagyis a közlekedési rendőrök szlengjében olyan autós, amelyik extra nagy sebességtúllépést követ el, amikor jó száz méterrel előttünk meglódul egy nagy fekete X-es BMW.

Aki ennyire száguldozik, nem is olyan könnyen elkapható
– Ez nagyon nyomja neki – kap a sebességmérőhöz Attila, miközben mi is más tempót veszünk fel, és beváltunk a belső sávba. – Már 180-nal megy! – meredünk rá a trafi által mutatott értékre.

Felbődül a 190 ló a motortérben, és megcsikordulnak a gumik, ahogy kilövünk, Ferenc most aztán odalép az autónak, amire szükség is van, mert a BMW-s úgy nyúlik el tőlünk, mint a rágógumi, már 190-es értéket mutat a sebességmérő. Villog az összes kék lámpa az autón, és üvölt a sziréna, ennek ellenére laza mozdulattal vált be elénk egy kisbusz bruttó 75-tel. Míg eddig a gyorsulás simított bele az ülésbe, most 3G-vel indul előre minden belső szervem, ahogy Ferenc a fékbe tapos. Beveti a ködkürtöt és a dudát is, de a mikrobuszos nem tágít sem a belső sávtól, sem a kényelmes tempótól. Már én is kiabálom, hogy „menj már ki!”, amikor végre valahogy kiszúrja, hogy mi történik mögötte, és sávot vált. A bömös már sehol, de mi újra űrsebességbe kapcsolunk; ahogy vágtatunk végig a 26-oson, kicsit a Cobra 11-ben érzem magam. Miután egy újabb kisbusz malőrözik előttünk, szintén nehezen átlátva a szituációt, már-már úgy tűnik, hogy elveszítettük a gyorshajtót, amikor a szirmabesenyői elágazásnál utolérjük a piros lámpánál.

Mellé húzódunk, és a rend­őrök jelzik neki, hogy húzódjon le, de úgy csinál, mintha észre sem venne minket, így Attila kipattan és bekopog, megpróbálja az ajtót nyitni, de nem megy. Egy hosszú pillanatig úgy tűnik, hogy emberünk nem „adja meg magát”, de végül csak leengedi az ablakot, odaadja a papírjait, majd követi a rendőrautót a benzinkúthoz.

Kiszállva meg sem lepődik, hogy mi a megállítás oka, bár azon elcsodálkozik kicsit, hogy 190-nel is hajtott, meg is nézi a felvételt, amellyel a nap folyamán ő az első, a többi gyorshajtó nem volt kíváncsi rá. Aztán megjegyzi, hogy a jövő héten már benne lesz a blokkoló az autóban és az ő szerencsétlensége, hogy most futottak össze, ahogy azt is, hogy az autópályán nem állt volna meg, mert ott úgysem érte volna utol a rendőrautó. Nem rendíti meg a hír, hogy a gyorshajtás és a biztonsági öv használatának mellőzése miatt magas közigazgatási bírságot szabnak ki számára. Így aztán következik a hosszadalmas papírmunka, és megírják a csekket is számára.

Biztos szem és kéz
Miután végzünk, Miskolc felé indulunk, miközben még egy 15 ezres helyszíni bírságot kiszabnak egy fiatalembernek, akit 106-tal mérnek be. Mire útjára engedik az autóst, már dél is bőven elmúlt, így visszaindulunk, hiszen ebédidő jön. Béres Ferenc és Broda Attila még mesélnek arról, hogy rendszeresen kell vezetési tréningeken részt venniük, és ötévente vizsgáznak is, és hogy ehhez a munkához kell a jó szem és a biztos kéz.

Én pedig jó étvágyat kívánva nekik búcsúzóul megköszönöm, hogy egy fél napra beleleshettem a civil rendőrautóval járőrözők munkájába, akiknek nagy feladata van abban, hogy a szabályszegők kiszűrésével csökkenjen a közúti közlekedés kockázata.

https://boon.hu/kek-hirek/helyi-kek-hirek/autos-uldozes-190-nel-a-26-oson-4094871/