Az említett Kollektív Házat ön tervezte házgyári elemekből, egész Európában kuriózum. Itt laktak az Északterv miskolci építészei közül többen is, lakásaik mellett közösségi teret is kialakítottak. A ház tavaly volt negyvenéves, valóban rossz állapotban van.
Most is van iránta nemzetközi érdeklődés, de én már senkit nem kísérek oda, úgy szégyellem a jelenlegi állapotát.
A Kollektív Ház történetét és a miskolci Építészeti Műhely munkásságát mutatta be tavaly a budapesti Műcsarnokban nyílt Építészeti Szalon tárlat. Mi lett az ott kiállított anyag sorsa?
Két nagy terem mutatta be a Miskolci Műhely építészetét és a közösségi házat. Még a közös tér atmoszféráját is megidézték a kiállítók, 12 hagyományos rajztábla mellett az építészek 1-1 munkája is megtekinthető volt papíron és digitálisan. Sokan látták, és az én könyvbemutatóm is egybeesett magával a kiállítással. A kiállítási anyagot sikerült megőrizni és megszerezni, a megyei építészkamara anyagi áldozatával most itt van Miskolcon, a Kós-házban.
Látható?
Nem, mert teret igényel. Szeretném, ha a Kollektív Ház közösségi terében – ami most használaton kívül van – kiállító emlékterem nyílhatna, és ott állandóan megtekinthető lenne a jövőben.
Volna fogadtatás az ötletre?
Meg kellene beszélnünk az önkormányzattal, hogy ezt mennyire tartják fontosnak. És a lakókkal is, akik közül egyikük megkeresett a napokban, nagy örömömre. A ház ma társasházként működik, már rég nem azonos a közösségi házzal.