A koronavírus miatt
több országban, köztük Kínában és Olaszországban elrendelt karanténok számos kérdést vetnek fel, többek között azt is, hogy vajon mit lehet csinálni, ha beköszöntött a zombiapokalipszis, az ember kiolvasta az internetet, és nem mehet ki az utcára sem. A megoldást Boccaccio már 1348-ban feltalálta a Dekameronnal, igaz, akkor nem a korona, hanem a pestis okozott fejfájást Európában. Ahogy repülőút előtt is érdemes légi katasztrófákról szóló dokumentumfilmeket nézni, úgy járvány idején sem árt, ha az ember az aktuális eseményeknek megfelelően művelődik.
Boccaccio: Dekameron
Ha már járvány, érdemes egy klasszikussal kezdeni. „Az egyik polgár irtózattal kerülte a másikat, és szinte senki nem törődött a szomszédjával, és a rokonok vagy soha, vagy csak nagy ritkán látogatták egymást, akkor is tisztes távolból” – írta Boccaccio. Hiába, a pestis nem viccel, ráadásul a tisztes polgárok erkölcseit is jóvátehetetlenül rombolja. De de ha már járvány van, a neves humanista szerint érdemes visszavonulni egy vidéki kastélyba, ahol „madárdalok zengenek, zöldellő dombok és síkságok gyönyörködtetik a szemet”, és tréfás történetekkel szórakoztatni egymást – ha pedig véletlenül nincs egyetlen hozzáférhető vidéki kastélyunk sem, jobb híján olvasgathatjuk a Dekameront is. Az irodalom válasza a pestisre a novella születése volt: a történet szerint a száznapos reneszánsz szex, drogok, rock and roll-orgiája után a járvány lecsengett, a résztvevők pedig hazamentek.
John William Waterhouse 1916-os festménye, a Dekameron
Robin Cook: Járvány
Az egészségügyi tematikájú krimi-ponyva pápája, Robin Cook alapvetéséből kiderül, hogy lehetne rosszabb, például korona helyett elkaphatnánk az ebolát is, arról nem is beszélve, hogy Marissa, a Járvány című klasszikus járványügyi főhőse az afrikai vérzéses lázon kívül ráadásul három pasi között is őrlődik. Ehhez képest egy vírusos tüdőgyulladás semmi. Cook polgári foglalkozását tekintve orvos, bestselleríróként pedig állítása szerint a betegségekkel kapcsolatos tudatlanságot kívánja eloszlatni. A könyvben Cook egy amerikai ebolajárvány kitörését és megfékezését írja le, bár az amerikai járványügyi központ szakemberei szerint semmi nem utal arra, hogy cseppfertőzéssel terjedhetne, vagy aeroszol formájában biológiai fegyverként lehetne alkalmazni, ahogy Cook állította a CNN-nek adott interjújában. Mivel az ebola első tünetei nagyon hasonlítanak az influenza és a koronavírus kezdeti tüneteihez, láz, rossz közérzet, torokfájás és izomfájdalom esetén a Járvány kiváló sorvezető lehet öndiagnosztikához karantén idején.
A könyv persze nem is lenne orvosi krimi, ha természetes okoknál fogva törne ki az ebolajárvány Amerikában: ahogy Marissa zaklatott magánélete szüneteiben rájön, a betegség nem véletlenül terjed az ország kórházaiban, ezért veszélybe kerül az élete, de 211 kimerítő oldalon a fiatal doktornő számos életveszélyes helyzetet megúszva lebuktatja a szabotőröket.
Guillermo del Toro & Chuck Hogan: A kór
Az elsősorban filmrendezőként ismert Guillermo del Toro és Chuck Hogan közös regényében az emberiséget még csak nem is zombivírus, hanem egyenesen egy vámpírvírus tizedeli. A történet ennek megfelelően éppen olyan bugyuta, mint amilyenre számítani lehet, de karantén idején az ember ne válogasson, arról nem is beszélve, hogy a koronavírus halálozási rátája egészen biztosan nem olyan magas, mint a vámpírvírusé. A 2009-ben megjelent horrorból 2014-ben sorozat is készült; azok, akik már annyira rosszul érzik magukat, hogy nem tudnak olvasni, ezzel is behozhatják a lemaradást. A történet szerint a vámpirizmust férgek terjesztik, így viszonylag nehéz a koronavírusos megbetegedés tünetei alapján öndiagnosztikához alkalmazni, arra jobb híján megmarad a pestis vagy az ebola, de próbálkozni mindig lehet.
A betegség itt is valami gonosz konspiráció szüleménye, de a végén a főhős jó sok féreggel és vérrel együtt felrobbantja magát, elpusztítva a betegség eredőjének számító ősvámpírt.