A gyerekkorom nyári szüneteit jórészt itthon töltöttem, a kohászatnak hála poros, szürke Miskolcon, valóságos felüdülés volt a Csereháton, a magára hagyott, sorvadó apró falvakban töltött nyaralások a nagyszülőknél. Idős korukban is gazdálkodtak (valamiből meg kellett élni, nyugdíjt nem vagy csak minimálist kaptak, pedig egész életükben fizették az adót), így sikerült megismerni az állattenyésztést, növénytermelést, s a halódó magyar paraszti kultúrát. Ha egy-egy hétre elment a család nyaralni, akkor pedig jött a szocreál, tömegnyomor Szoboszlón, de nekünk jó volt. Egyszer a Balcsira is eljutottunk, olyan élmény volt, mint manapság Egyiptom vagy az Adria… Máshová úgyse mehettünk volna nagyon, se kék útlevél, se valuta, se kocsi…
S még táborba is el lehetett jutni! Ma is eszembe jut a sátoraljaújhelyi úttörő tábor, amely akkor is igen fapados színvonalúnak tűnt, de utazás, nyaralás volt, lehetett barátkozni. A hatágyas szoba adta a lehetőséget és rá is kényszerített. A puritán körülmények ellenére ma is szívesen gondolok rá, pedig a Bodrogközben pangó vizekről annyi szúnyog jött, hogy azt hittük megesznek minket. Telefonunk nem volt, képeslapot küldtem a szülőknek, hogy minden rendben. Ma is meg van!
Gyerekként ismerkedtem meg a fotózással, szakkörbe is jártam az Ifiházban (voltak értelmes gyerekprogramok) és eljutottam ennek köszönhetően egy nyári fotós táborba a Csanyikban lévő KISZ iskolába (képen). Itt sokkal jobb körülmények voltak, mint Újhelyen, sok program és kevés szúnyog.
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2873691486043001&id=919849161427253&__tn__=K-R