Szabó Lőrinc hármasban szerette volna…

Szabó Lőrinc szerelmi élete

mindig adott témát a versíráshoz. Első menyasszonyát átengedte mesterének, Babits Mihálynak, miután pedig elvette Mikes Klárát, szeretőket tartott. Az egyik nő például véletlenül éppen a felesége barátnője volt. Korzáti Erzsébettel huszonöt évig tartott a viszonya.

A sors különös iróniája, hogy a költő éppen egykori szerelme, Tanner Ilona és Babits Mihály esküvőjén találkozott Mikes Klárával, akit még abban az évben feleségül is vett. Házasságuk közel három évig telt meghittségben. Ekkor talált rá Szabó Lőrinc élete másik nagy szerelmére, és ekkor kezdődött meg mindhármuk több mint negyed évszázadig tartó kálváriája.

 

A legjobb barátnő
Klára tudta, hogy kihez megy hozzá, hallott a költő nőügyeiről, azzal viszont eleinte nem számolt, hogy kicsapongásai a házas éveikben is folytatódnak majd. „Tudtam róla, hogy számos női kapcsolata van, de mindig azt hittem, hogy ha majd elvesz engem, úgy szeret, hogy ezt majd nem csinálja. Ilyen hülyeséget hinni!” – jegyezte meg. Férje az esküvő után sem mondott le megszokott életmódjáról, de egyik viszonya sem tartott sokáig.

1924 nyarán aztán kirándulni indultak Csillebércre egy nagyobb társasággal. Velük tartott a Vékes házaspár is: Vékes Ödön és Vékesné Korzáti Erzsébet, Klára barátnője. Nagyjából egy éve mutatta be őket férjének, azóta jártak össze. Ezúttal is jól érezték magukat együtt, Szabó Lőrinc viszont máshogy nézett Erzsikére, mint azelőtt. Bókolt neki, flörtölt vele, majd félrehívta. „Ő velem jött, ki a kapu elé, a zöld tájba, ahol egy nagy, mély füves árok volt. Ahol nem láttak, ott leültünk. És én csókolózni kezdtem vele.

Talán egyéb is történt volna, de két perc múlva feltűnt a férje és mások”

– emlékezett vissza a költő.

Első randevújukon Erzsébet azt remélte, hogy lebeszélheti barátnője férjét a szándékáról, de a férfi egyáltalán nem törődött a mondanivalójával. „Abban a percben rémülten láttam elkerülhetetlen vesztemet. Megzavart a viselkedése. Hazafelé menet a Duna-parton megcsókolt” – írta később Klárának címzett levelében 1928-ban, amit soha nem adott postára. Viszonyukat a lehető legnagyobb titokban próbálták bonyolítani, de a szerelmes versek kapcsolatuk árulkodó bizonyítékai voltak. Miután a Köszönöm, hogy szerettelek felkeltette a feleség gyanúját, Szabó Lőrinc azt hazudta, hogy a frissen megjelent verset másfél évvel azelőtt írta.https://divany.hu/offline/2020/03/11/szabo-lorinc-szerelmi-haromszog/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link