Alig van repülő
az égen. Megzuhant az olajfogyasztás. Belassult a világkereskedelem, megtorpant a kínai ipar. Átmenetileg kevesebb ipari alapanyag, alkatrész és fogyasztási cikk kerül a konténerhajókra, a kamionokra, vonatokra. Egy kicsit kevésbé fontos hír, hogy Tom Hanks elkapja-e a vírusfertőzést (elkapta), fontosabb viszont, hogy jól vannak-e a szülők, nagyszülők, gyerekek.
A boltokban még van az olasz répából, paradicsomból, de azért valahogy olyan fura érzés megfogni és a kosárba tenni a zacskót; hát nem tudnánk ezt itthon is megtermelni, hogy ne azon kelljen agyalni, ki és mikor fogta meg utoljára abban az országban, ami most karantén alá került? A Tesco, Spar, Lidl tömegében feltűnő maszkos arcokat nézve pedig eltűnődhetünk: nem lenne jobb, ha meglenne még az a sarki kis bolt, ahová csak a környékről jártak az emberek?
Persze kevés egy ilyen járvány ahhoz, hogy a globalizáció káros hatásait és a fenntarthatatlan túlfogyasztást eltörölje. De annyi haszna talán lehet, hogy néhányan eltűnődünk: mi lenne, ha a vírusveszély lecsengése után nem pont ugyanoda térnénk vissza, mint ahol megálltunk egy kicsit pihenni?