A konferencia előadója volt Prof. Dr. Sáry Pál, a Kar Jogtörténeti és Jogelméleti Intézetének intézetigazgatója, az ókori kereszténység jeles kutatója volt. Az előadó azzal a gondolattal nyitotta meg előadását, hogy

a korábbi marxista hazugságokat (például hogy Jézus egy kitalált személy volt) a liberális hazugságok váltották fel a kereszténység múltját illetően.
Kiemelte Candida Moss amerikai katolikus teológus The Myth of Persecution (Az üldöztetés mítosza) című könyvét, amelynek fő gondolata, hogy a keresztényekkel azért nem lehet bizonyos kérdésekben – pl. abortusz – konszenzusra jutni, mert ők állandóan támadva érzik magukat, és ezen képzelt üldöztetés miatt agresszívak. A szerző szerint ugyanakkor, ahogy ez ma sem igaz, úgy a múltban se volt az, hiszen az ókori üldöztetéseket is csak utólag találták ki.

A professzor elmondása szerint a szerző számos módon igyekszik igazát alátámasztani, például azzal, hogy mivel a vértanúk történetét utólag jegyezték le, így nem lehetnek hitelesek. „A történelemtudomány már csak ilyen” – fogalmazta meg az előadó, miért is hibás ez az érv. A szerző azzal is érvel, hogy a történetek számos sablont alkalmaznak, így szinte mindig visszautalnak Jézus passiójára. Az előadó Vanyó László munkássága alapján azonban rámutatott, hogy ez az érv is hibás: az eredeti történelmi feljegyzéseket utólag bővítették ki, teológiai célzattal, hogy azok ne csak feljegyezzék a megtörténteket, de tanítsanak is. A hitelességet erősítik is bizonyos egyezések, így például a kihallgatások, perek, kivégzések leírásai mind megfelelnek a korabeli eljárásjognak.

A szerző azzal is érvel, hogy az üldöztetés hátterében nem a keresztények gyűlölete állt, hanem a törvénysértő magatartásuk, ám az előadó ezt is cáfolta. Elmondása alapján

a keresztényeket a római közvélemény megvetette, a korabeli pletykák szerint a keresztények titkos összejöveteleiken csecsemőket gyilkoltak meg, emberhúst ettek és vérfertőző orgiákat rendeztek.
A szerző az írásos bizonyítékokat is kevesli, ám ez az érv sem helytálló. Ránk maradt az ifjabb Plinius helytartó levele Trajanus császárhoz, amiben azt a kérdést tette fel, hogy valaki keresztény mivolta kell, hogy a büntetés alapja legyen, vagy pedig azon bűnök, amelyek – a korabeli közvélemény szerint – elkövettek? A császár válasza egyértelmű volt: a keresztények esetén nincs helye az ártatlanság vélelmének, sőt, a bűnösség vélelme érvényesül – elég azt bizonyítani, hogy keresztények, hogy büntetést szabjanak ki rájuk. Ezen kívül ránk maradtak Hadrianus és Marcus Aurelius császárok keresztényellenes rendeletei is, valamint Ulpianus római remekjogász összegyűjtötte a keresztények elleni eljárást szabályozó császári rendeleteket, amely arra utal, hogy ebben a tárgyban sok rendelkezés született. A szerző azon érve, hogy Néró keresztényüldözésével kapcsolatos források nem megbízhatók, mert ötven évvel később születtek, szintén elfogadhatatlan a professzor szerint: ez olyan, mintha azt állítanánk, napjainkban semmi bizonyosat nem tudnánk papírra vetni az 1960-70-es évekről.

A professzor előadása szerint valóban nem került sor olyan szisztematikus üldözésre, mint napjainkban. Kiderül Euszebiosz Egyháztörténetéből, hogy az egyház a III. század nagy része alatt üldözésektől mentesen, békés légkörben növekedhetett. Így tehát Moss hiába támadja azt az állítólagos keresztény nézetet, hogy a pogány birodalom időszakában folyamatosan üldözték volna a keresztényeket. Ugyanígy nem igaz az sem, hogy a keresztények maguk rögtön üldözővé váltak Contantinus császár fordulata után. A keresztényüldözésekhez hasonló véres pogányüldözésekre nem került sor sehol sem.

A kereszténnyé váló államhatalom célja a pogányok fokozatos megtérítése, s nem a kiirtása volt.
A professzor véleménye szerint ebből látható, hogy nem a keresztények találták ki az üldözés mítoszát, hogy erkölcsi alapot teremtsenek maguknak mások üldözésére. Sokkal inkább a liberálisok igyekeznek most mítoszt teremteni, mert az üldöztetések nyomán a hívő emberekben kialakult lelki erő irritálja őket. Végezetül elmondta: az egyház nem zárkózik el a párbeszédtől, de a más véleményen lévőknek is meg kell érteniük, hogy bizonyos kérdésekben – így például a bevetőben említett abortuszban – nincs helye kompromisszumoknak. Az előadást követő kérdésekre válaszul kifejtette, hogy

bizonyos nyugati filmek, mint például a 2006-os Agora, tudatosan ferdítik el a történelmi tényeket, és állítják be a keresztényeket vérszomjas gonosztevőknek, akik kiirtják a békés pogány és zsidó lakosságot.
A valóságban, ahogy pogány-, úgy zsidóüldözésekre sem került sor a keresztény Római Birodalomban.

A papgyilkosságoktól a csengőrázásig

Az utolsó előadást Prof. Dr. Horváth Attila alkotmánybíró, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kara Magyar Állam- és Jogtörténeti Intézetének intézetvezetője tartotta a szocialista időszak egyházüldözéseivel kapcsolatban. Ő azzal nyitotta előadását, hogy

Marxot igyekeznek ma sokan felmenteni a kommunizmus bűnei alól…

https://makronom.mandiner.hu/cikk/20200310_keresztenyuldozes_nerotol_az_iszlam_allamig