A koronavírus okozta gazdasági problémák gyökere az, hogy az egészségügyi intézkedések következtében a gazdasági alanyok és egyének pénzügyi bevételi naptárának bejegyzései lecsökkentek, illetve kiürültek, miközben a kötelezettségek ketyegnek. A világgazdaság Achilles-ína elszakadt. Műtétre van szükség, amit nem lehet a pályán megcsinálni. A jelenlegi extrém unortodox helyzet extrém unortodox megoldást kíván. Nem lehet karanténban tartani az emberiséget úgy, hogy az a jövő pénzügyi szörnyűségeitől (is) rettegjen. Állítsuk meg a pénzügyi naptárat is a társadalmi naptár leállása mellé – a mennyiségi enyhítés helyett most pénzügyi karanténra lenne szükség.
„Olyan nincs, hogy ne legyen nyáron Sziget!”
Tizenkilenc éves lányom csütörtök reggel (f)akadt ki sírásra görbülő szájjal teája kortyolgatása közben a nappaliban, féltve nyári programjának a csúcsbuliját attól a rohadék koronavírustól. A 71 éves apám még reménykedett benne, hogy március 27-én újra kinyitják Chopok sípályáit a szlovákok és nem marad el a tavaszi sízése a babzsákokon való napozással együtt. A vírus életünkre gyakorolt hatásainak a komolyan nem vételében azonban toronymagasan én viszem sajnos a családban a prímet, aki egy kis csoport vezetőjeként február 22. és március 8. között Vietnamban utaztam. Január végén és február elején még nagyon aggódtam egy pár napig és itthon akartam maradni, de látva a vírus terjedésének az ázsiai lassulását, illetve Vietnam drasztikus intézkedéseit és a fertőzés ottani megállítását, végül az utazás mellett döntött a csoport. Valamilyen univerzális áldás vagy orbitális szerencse folytán (egyéni hitrendszertől függően) kiváló utunk volt. Egy hete hazaérve pedig egyik cimborámmal elkezdtük tervezgetni nyugat-ausztriai síelésünket: úgy gondoltuk, hogy valahol a völgyben megszállunk és minden nap más pályarendszeren síelünk. Többek között Ischgl-ben és St. Anton am Arlbergben…
Ischgl és az Arlberg régió azóta elsőként és külön karantén alatt van, és pár nap alatt – óráról órára javuló mértékben – kezdi felismerni Európa lakossága is azt, hogy ez most nem az évtizedek óta folytatott hedonizmus ideje. Saját példáimat a személyes életben a koronavírusról azért írtam ide, hogy még véletlenül se érezze azt az olvasó, hogy pálcát török az emberiség, Európa lakossága vagy a világ vezetői fölött. Ez egy átlagos életű európai polgár lesütött szemű írása. Innentől kezdve minden leírt tiszteletlen viselkedésformára tekintsen úgy az olvasó, hogy az kisebb-nagyobb mértékben az író tulajdonsága is. Sajnos.
EURÓPA LAKOSSÁGA NÉHÁNY NAPJA OTT TARTOTT VELEM, HOGY A VÍRUS TERJEDÉSÉNEK DÉL-KOREAI LEFUTÁSÁT KÍVÁNTA MAGÁNAK (KORÁBBI) OLASZ MENTALITÁSSAL ELÉRNI. A KORONAVÍRUSNAK AZONBAN „LEFUTÁSI CSOMAGJAI” VANNAK. DÉL-KOREAI MENTALITÁSSAL DÉL-KOREAI LEFUTÁST, OLASZ, ILLETVE SPANYOL MENTALITÁSSAL OLASZ, ILLETVE SPANYOL LEFUTÁST LEHET ELÉRNI.
Szerintem még maximum pár nap néhány óra és az európai országok is meghozzák azokat a kényszerintézkedéseket, amelyek végül a vírushelyzet április végére történő normalizálásához kellenek.
Mielőtt belekezdek annak a kifejtésébe, hogy miért nem lehetett Európában drasztikus preventív intézkedésekkel elejét venni a jelenlegi járványhelyzetnek, muszáj tennünk egy gyors kirándulást az NBA, a világ csúcskosárlabdázásának a világába. Azért, hogy lássuk azt a magatartási mintát, melynek következtében a világ legszebben játszó kosárlabdázójának tavaly egy közepesebb sérülés ki nem pihentetése miatt végül elszakadt az Achilles-ína.
Az addigra már kétszeres bajnok (2017, 2018) és kétszeres NBA-döntő MVP (legértékesebb játékos) Durant a 2018/2019-es szezon rájátszásában szenvedett a negyeddöntő ötödik mérkőzésén egy lábikra sérülést. Csapata a Golden State Warriors nélküle is abszolválta ezt a párharcot, majd az elődöntőt is, ám a döntőben a megelőző négy bajnokságból hármat megnyerő szupercsapat bajba került. A négy nyert mérkőzésig tartó párharcban már 3-1-es vesztésre álltak a Toronto ellen, amikor az ötödik mérkőzésen az a döntés született, hogy Durant még messze nem teljesen egészségesen pályára lép. Hogy ez egyéni felelősség/felelőtlenség, csapatérdeknek, a szurkolóknak, a közösségi média hatalmának való megfelelési kényszerből történt-e, azt már nem tudjuk meg. Mindenesetre született egy olyan döntés, melynek során Kevin Durant egészségügyi érdekét felülírta a csapatérdek, a dicsőségre való vágyakozás, illetve az üzleti érdek. Az ominózus mérkőzésbe kiválóan szállt be Durant, amikor a második negyedben beütött a ménkű és elszakadt az Achilles-ína.
Durant esete messze nem egyedülálló a sport világában, mégis nagyon fájdalmas volt a kosárlabda rajongóinak ezt a történetet átélni. Ami egy egyedi sorsdrámaként megesett a világ egyik legjobb kosárlabdázójával, az történik napjainkban is a világgal és kiemelt hangsúllyal Európával a koronavírus világjárvány kapcsán. A sztori ugyanaz, az egészségügyi alapon történő helyes döntést felülírják a gazdasági és egyéb érdekek.
Most álljunk meg egy pillanatra és végezzünk el egy gondolatkísérletet! Ugorjunk vissza időben egy hónapot 2020. február 15-ére. Ezen a napon Kínában összesen már 68.300 fertőzött volt, míg a világ többi részén ennek mindössze egy százalékát, 685 fertőzést mutattak ki. (Jelen pillanatban ennél a számnál nagyobb a fertőzések száma Európában már 12 országban.) Tételezzük fel, hogy ezen a február közepi napon valamely európai vezető megfogadta volna a különféle szakemberek tanácsát és prevencióból meghozott volna olyan intézkedéseket, amelyeket most hoznak meg az európai országok. Lezárta volna országa határait, hazaküldte volna a turistákat, bezárta volna az iskolákat és úgy általában megszüntette volna a ki-be járkálást az általa vezetett országba. Ezt a felelős vezetőt gyakorlatilag darabjaira szedte volna a közvélemény, a helyi gyáriparosok szövetsége, a nemzetközi partnerek, a helyi turizmus érdekvédelmi szervezetei, az ellenzéki pártok és úgy általában mindenki. A gazdaság összeomlasztójának tartották volna, egy őrültnek, egy teljesen felelőtlen idiótának. Olyan világban élünk ugyanis, ahol az egészségügyi szempontokat felülírhatják más szempontok, ahogy Kevin Durant példáján is láthattuk azt.
Európa lakosságát nem lehetett megvédeni attól a járványhelyzettől, amivel most szembesülünk. Mire már kezdett beütni a baj és eszkalálódott és más országokra átterjedt az olasz probléma, addigra már olyan járványügyi helyzet alakult ki Európában, hogy nem maradt más választás az európai vezetők számára, mint a saját országaik és pár napon belül szükségszerűen a kontinens életének a hibernálása. A jelenlegi kényszerintézkedéseket földrészünk lakosságával csak a mostani helyzetben, már látva a bajt lehet(ett) elfogadtatni.
PREVENCIÓRA A KORONAVÍRUS KAPCSÁN EURÓPÁBAN ESÉLY SEM VOLT. HA PREVENCIÓVAL ÉS EGYBEN A JELENLEG VÁRHATÓNÁL KISEBB GAZDASÁGI SOKKAL MEGÚSZTA VOLNA EURÓPA A HELYZETET, AKKOR A LAKOSSÁG NEM LÁTTA VOLNA A VÍRUS PUSZTÍTÓ EREJÉT ÉS EGYÁLTALÁN NEM ÉRTETTE VOLNA A FOGANATOSÍTOTT DRASZTIKUS INTÉZKEDÉSEK ÉRTELMÉT. NEM TUDTUNK ITT EURÓPÁBAN TANULNI KÍNÁTÓL VAGY DÉL-KOREÁTÓL.
Európában (és világszerte) kerültek a hatalmon lévő politikusok olyan helyzetbe ezáltal, mint a klasszikus viccben a nyuszika, akin mindegy, hogy van-e sapka vagy nincs, meg lesz ruházva. A koronavírus helyzet egyik pillanatról a másikra olyan helyzetbe hozta őket, mint amilyenbe a Black Mirror című sorozat első epizódjában került az angol miniszterelnök. És az angol miniszterelnöknek finoman szólva sem volt malaca abban a filmben…
Egy szó, mint száz, véleményem szerint sajnos a jelenlegi európai vírushelyzet eszkalálódása kódolva volt a hozzáállásunkban és a viselkedésünkben. A jelenlegi intézkedések következtében pedig kijelenthető, hogy bekövetkezett az a helyzet az európai gazdaságban, ami sporthasonlattal élve egy Achilles-ín szakadással ér fel.