De mit?
A liszt egyáltalán nem olyan fontos, mint ahogy azt a magyar interneten sejteni lehet, az Epicurious szerint maximum akkor kell bevásárolni nagy mennyiségű finomlisztből, ha elhivatott pékek vagyunk, és rengeteg helyünk van. Az ajánlott termékek fontossági sorrendje nagyjából így néz ki:
- konzervek, de nem csak készételek: gyümölcsök (lehetőleg hozzáadott cukor nélkül), zöldségek (egész paradicsom, aprított paradicsom, bab, kukorica, csicseriborsó, borsó, stb.), halkonzerv, esetleg levesek
- tészták
- rizs, akár előfőzött, zacskós kiszerelésben is, bár nagyobb adagban jobban megéri
- száraz lencse, bab
- különféle köretek, amik elsőre idegennek tűnhetnek, de igazából könnyebb elkészíteni őket, mint egy tál rizst: azaz például a quinoa, bulgur és kuszkusz, lehetőség szerint kimérve, és még hozzá lehet ide csapni a reggelihez ideális zabpelyhet
- alapvető fűszerek: só, feketebors, paprika, babérlevél, chili, fokhagymapor, ha elfelejtünk fokhagymát venni
- cukor vagy méz vagy eritrit, saját belátástól függően
- tetszés szerint olívaolaj, repceolaj, vagy napraforgóolaj, bár az olíva jobb salátára és főzéshez is.
- főzéshez elengedhetetlen zöldségek: hagyma, fokhagyma, burgonya
- kávé, tea
- különböző magok, kesu, törökmogyoró, mandula, bár ha az én szekrényemben lennének ezek, ezekkel kezdeném a túlélést
- lekvárok, mogyorókrémek, mogyoróvaj
- szeletelt kenyér, tortillalapok, kétszersült
Fontos, hogy tényleg egy tartalékot hozzunk létre, tehát ha veszünk két kiló spagettit vészhelyzet esetére, akkor ne kezdjük el azt enni egy átlagos home office alatt, hiszen nem arra van. A tartalékolás fontos eleme az is, hogy először azt együk meg, ami a hűtőnkben van, ami romlandó, mert kidobni ilyenkor, meg úgy általában is, a legnagyobb pazarlás.
Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy mit kell egyáltalán a hűtőben tartani, hívja fel az ember figyelmét aThe Guardian . A legtöbb zöldség és gyümölcs hiába van szabadon a boltban, a hűtőszekrényben meg tud sokszorozódni az élettartalma, de a krumplit és a hagymát is sötét helyen kell tárolni, ahogy a mustárt, szójaszószt, ketchupot is be lehet suvasztani egy sötét, száraz szekrénybe, hiába állít mást a szöveg a flakonon. A vajat nem muszáj a hűtőbe rakni, de a tojásokat érdemes – a közvélekedés néha pont fordítva gondolja.
Még a koronavírus-pánik előtt tette közzé a New York Times azt a cikkét, hogy hogyan kell kinéznie egy igazi spájznak. Mármint nem a kinézet a lényeg, hanem a tartalom, illetve annak a kiépítése, de ha még a világ legbénább amatőr szakácsai vagyunk, akkor is érdemes megfogadni a tanácsaikat. Például azt, hogy mielőtt elkezdjük feltankolni az otthoni készletet, nézzük meg, hogy mi járt már le. Vannak olyan fűszerek, amiken rémisztően ott virít a lejárati idő, de a minőségben a dátum után sem változnak, maximum ha szárítottak, akkor az ízük fog gyengülni. (Itt muszáj elmondanom, hogy az Egyesült Államok még mindig az ígéret földjének tűnik a szememben, mert ott nem kell gyanús kockákkal szenvedni, hanem lehet készen venni dobozos alaplevet. Ez az egyetlen dolog, amit nem tudunk feltankolni itthon boltból, csak pár óra rotyogtatással.)
Nézzük át rendesen, hogy mi van otthon. Mi az, ami lejár? Mi az, amiből már van egy csomó, és teljesen felesleges lenne megint egy csomaggal venni, és most rád gondolok, ötös csomag bontott sütőporok a polcomon.
Kész receptekkel a fejben menjünk bevásárolni. Elég nagy hülyeség csak véletlenszerűen leszedni dolgokat a polcokról úgy, hogy azt sem tudjuk, mire valók, vagy hogy mit tudunk belőle főzni. Mi lesz abból a sok lisztből? Puliszka? Piskóta? Sütőpor és szódabikarbóna van hozzá? Ha nincsenek ötleteink, hogy mit akarunk enni, akkor érdemes Mautner Zsófi és Széll Tamás szupermarketes-főzős videóit nézni a Youtube-on, ha nem akarunk egy jegyzetfüzettel beletemetkezni a Horváth Ilona-szakácskönyvbe.
Csak olyat vegyünk, amit amúgy is megeszünk. Az én kamrámban ott van két éve egy gőzölt babkonzerv, mert azt gondoltam, hogy bármikor eljöhet az a pillanat, amikor megkívánok egy kis gőzölt vörösbabot. Két éve nem jött el az a pillanat, de az a konzerv most is ott várja a sorsát, ugyanott, ahova két éve leraktam.