Gyuriska János 1999
-ben diplomázott, 1998-tól 15 éven át dolgozott a Vígszínházban. 2013-ban szerződött át Miskolcra. Gulyás Eszter, az ATV munkatársa beszélgetett vele telefonon a színházban történtekről, miután a Vígszínház számos egykori tagjához hasonlóan aláírta az Eszenyivel szembeni kritikákat felerősítő petíciót.
„A petíciót én is aláírtam, de nem feltétlenül a személyes sértettségem okán, hanem a jelenség elleni tiltakozásul” – mondta Gyuriska János az ATV érdeklődésére. Hozzátette: a jelenség, amelyet a színház egykori és jelenlegi tagjai kifogásolnak, természetesen létezik, létezett és mindenkit megviselt.
Nem csak a rosszra emlékezem, amikor eljöttem a Vígszínházból, nem ez volt az elsődleges szempont – mondta Gyuriska János. Nekem is van ilyen sztorim, de nem ez vezetett a távozásomhoz – tette hozzá.
Gyuriska szerint mindig vannak fájó momentumok egy színház és egy színész életében. Az egyik ilyen az ő esetében az volt, hogy amikor Mercutiót játszotta és egy próbán egy ugrástól szétment a térde, Eszenyi Enikő nem volt vele különösebben empatikus. Ezek a dolgok nem szülnek jó vért és nem hagynak jó szájízt – mondta Gyuriska János, hozzátéve: megvannak a maga sztorijai és mélyen megérti a többiekét, mert tudja, hogy igazak.
Azzal kapcsolatban, hogy Molnár Áron korábban verbális abúzussal vádolta meg Eszenyi Enikőt, Gyuriska János azt mondta: ezt ki lehet jelenteni, mert ami történt, az személyeskedő volt. A személyeskedés szerinte egyébként a színházban megengedhető, ha kölcsönös, de az nincs rendben, ha egy igazgató „sonkalábúnak” nevez egy fiatal színésznőt.
Gyuriska János szerint Eszenyi hangulatember, és mint ilyen, művészként nagyszerű, de a vezetői képességei kétségesek.
Azt viszont hozzátette: többnyire igaz az, hogy Eszenyihez bármikor be lehetett menni, és személyesen vele nem ritkán volt előzékeny vagy segítőkész. Ahogy ezen a világon minden, ez sem csak fekete-fehér – hangsúlyozta a Vígszínház volt színésze, aki szerint kezd egy picit aránytalanná és méltatlanná válni, ami történik. Bármi is lesz az igazgatóválasztás eredménye, a megtanulandókat szerinte megtanulta Eszenyi Enikő.
Arra a kérdésre, hogy mit mondana Eszenyinek, ha leülnének kávézni, Gyuriska János ezt válaszolta: feltenné neki a kérdést, hogy neki hogyan esne mindaz, amivel most őt vádolják. De egyben saját magát is figyelmeztetné – tette hozzá –, hogy szólaljon meg például a főiskolás kolléganője védelmében, akit Eszenyi sonkalábúnak nevezett. Nem szabad a saját játszóterünknek tekinteni a színházat – Gyuriska János szerint ez a történtek egyik legfontosabb tanulsága.