Megdöbbentőek az erősen
fertőzött országokból érkező híradások, például az olasz állapotokról, ahol orvosoknak már tucatjával kell életekről dönteniük, és legutóbb csaknem 800 ember halt meg egy nap alatt. Idehaza azonban mindenki abban reménykedik, hogy ez velünk nem fordulhat elő. Ehhez viszont nem csak reménykedni kellene, hanem tenni is kell érte: nagyon fontos mindenkinek egytől-egyig komolyan venni a szakértők tanácsait már most, a járvány legelején.
Ebben a cikksorozatban a korábban bemutatott SIR modellnek a lappangási időt is figyelembe vevő, a valóságot valamivel jobban közelítő változatával, az ún. SEIR modellnek és variánsainak segítségével szeretnék még alaposabb betekintést nyújtani a járványdinamikába. Az elérhető adatok alapján futtatott szimulációk eredményeit felhasználva körbejárok néhány kifejezetten időszerű kérdést, ami remélhetőleg segít jobban érzékeltetni többek között azt is, hogy milyen komolyan kell vennünk a járványt, milyen lehet a lefolyása, és miként tudunk hatni a kimenetelre.
Előtte azonban foglaljuk össze Kun Ádám korábbi írásainak fontosabb megállapításait:
A fertőzés kezdetben egyértelműen exponenciálisan növekszik, ami egy olyan gyors növekedés, amit a legtöbb ember nagyon nehezen tud elképzelni, és egyik pillanatról a másikra nagyságrendeket ugorhat a fertőzöttek száma.
Mindenki fogékony a vírusra, nincs védőoltás, nincs gyógyszer, a lappangási időt nem tudjuk befolyásolni, a járvány terjedésével kapcsolatban ezért egyedül az emberek közti kontaktusok számára és az átadás valószínűségére van ráhatásunk, amit a SIR modellben a β paraméter foglal magába.
Ezt az általunk egyedül kontrollálható β paramétert szigorú rendeletekkel és egyéni odafigyeléssel – társas érintkezéseink drasztikus csökkentésével és szigorú higiéniai szabályok betartásával – van csak módunk csökkenteni.
A szokásos fertőzési rátával számolva, ha a β paramétert időben fixnek tekintjük, akkor egyszerű modellszámításokból az adódik, hogy a populációnak szinte az egésze (80-90 százaléka) átesik majd a víruson.
Ugyanakkor, ha a β paramétert nem csökkentjük drasztikusan, akkor az egészségügyi rendszer a járvány csúcspontján, sőt már előtte nagy valószínűséggel hatalmas mértékben túlterhelődik.
Ahhoz, hogy az egészségügyi rendszer ne terhelődjön túl, a β paramétert olyan mértékben kellene csökkenteni, hogy az egyúttal a járványnak sok hónapra, de akár évekre történő elhúzódását is jelentheti.
A brit elképzelés: ha úgysem tudjuk eléggé ellaposítani a görbét, és jelentős halálozási ráta csak az időseknél tapasztalható, akkor izoláljuk őket, és a lakosság többi részén menjen át a fertőzés gyorsan. Így a járvány végeztével a lakosság nagy része immunis lenne, és a későbbiekben a nyájimmunitás már megvédené az időseket is. A probléma csak az, hogy az idősek és az őket gondozók nagyon nagy százalékot tesznek ki az európai elöregedett társadalomban. További megjegyzés: mivel a SARS-CoV-2 új vírus, valójában nem tudjuk még, hogy mennyi időre szerez védettséget az, aki átesett a fertőzésen.
A legjobb lehetőség a járvány megállítása lenne, ez azonban csak a betegek izolációjával lehetséges, ami az átlagos 5 napos lappangási idő miatt nem könnyű feladat, és elég reménytelen, ha már országosan elterjedt a járvány.
Akár elhúzni szeretnénk a járványt az egészségügyi rendszer terhelésének csökkentése érdekében, akár teljesen megállítani, mindkét esetben nagyon fontos előfeltétel a β paraméter, azaz találkozásaink számának a csökkentése. A vírushordozók izolációjához ugyanis kontaktkutatás is szükséges, ami sokkal könnyebb, ha eleve kevés a kontaktus.