A koronavírus-járvány
olyan magyar kórházak felé közelített, amelyek közül több a fizetésképtelenség szélén egyensúlyozott. Ezzel kapcsolatban van legalább két (viszonylag) jó hír. Az egyik, hogy a védőfelszerelések korlátozott elérhetősége nem a pénzhiány következménye.
„Az év elején néhány tagvállalatunk jelezte, hogy a szokásoshoz képest kevesebbet rendeltek egyes intézmények. De az, hogy eszközhiány volt, illetve részben még van is, egyértelműen a megnövekedett igényeknek tudható be. És persze annak, hogy az olyan nagy termelők, mint Kína, Német- és Lengyelország, exporttilalmat vezettek be”
– mondja Rásky László. A másik jó hír, hogy a kormány meghirdette, a pénz nem lehet a járvány elleni védekezés akadálya, az erre fordítható keret felülről nyitott. Ezzel párhuzamosan most már a kormányzati kommunikáció sem a kórházak gazdálkodását ostorozza, hanem a gyógyításban résztvevők áldozatos munkáját méltatja, teljes joggal.
Itt azonban akkor sincs vége a történetnek, ha egyelőre nem lehet megjósolni, hogy a fenti konfliktusok kiújulnak-e, és ha igen, milyen irányt vesznek. Érdemes kitérni még a magyar egészségügynek azokra a jellegzetességeire, amelyek a dolgozók minden erőfeszítése mellett is hátráltathatják a gyógyítást, különösen abban az esetben, ha nem sikerül a fertőzések számát viszonylag alacsony szinten tartani.
Az észak-olaszországi állapotokból kiindulva az egyik kritikus elem a lélegeztetőgépek száma lehet, de ebben nem állunk rosszul nemzetközi összevetésben, és sikerült újabb darabokat is beszerezni Kínából. , ráadásul előbbiek közül sokan idősebbek 65 évesnél, ezért fokozott veszélyeztetettségük miatt most nem vehetnek részt a gyógyításban.