Tisztelt Szerkesztők. Valóban megdöbbentő látvány. Egy, az 1990-es évekből maradt emlékem jutott az eszembe.
Egy nyárvégi vasárnapon délután a Budapest-Ferencváros pályaudvaron szálltam le „a balatoni gyorsról”. A városi villamos az orrom előtt ment el, így hát gyalogosan indultam el a szerkesztőségbe (irány: Nagy-Körút, Bakáts tér, Lónyay utca). Teljes csend honolt, sehol egy ember, néhány üres autó parkol, madarakat sem hallok az út menti parkból. A széles járdára épített piac (összeácsolt asztalsor) – no meg a boltok és a bankfiók – minden zárva. A körúthoz közel végre egy kis nyugtató zene hallik egy sokadik emeleti, nyitott ablakon át. A körúton két, talán három gépjármű tart a Petőfi híd felé. Végre már két gyalogos is látható.
Akkor nyugodtam meg: ez még nem a világvége …
Este, a munkám végeztével elindultam a Keleti pu.-ra. Már jóval több a gyalogos, a hídon – Buda felől Pestre – döngetnek az autók, és persze elfogadható sűrűséggel járnak a „négyeshatos” villamosok.
Egy másik, még távolabbi emlék, de azt nem részletezem. Azt, amit egy polgári védelmi fejtágítón vázoltak nekünk a hidrogénbombáról – annó dacumál az 1980-as évek közepén.
Bucsay István, Miskolcz