A koronavírus ellen
vívott harc frontvonalában kimerült, a tömeges halálozások előtt tehetetlenül álló orvosok, ápolók és más egészségügyi dolgozók küzdenek, gyakran az alapvető védőfelszerelések nélkül – ráadásul a lakosság nagy részéhez hasonlóan ők is félnek a megbetegedéstől. Egészségügyi és pszichológiai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ha ezeknek az embereknek most még nincs is idejük a hosszú távú mentális hatásokon merengeni, a járvány lecsengésével olyan poszttraumás stressz érheti őket, amely leginkább a háborúból hazatért katonáknál figyelhető meg.
A Fortune egy spanyol férfi, Daniel Baldó példáján keresztül mutatta be a jelenséget. Baldó az egészségügyi startupját hagyta ott, hogy egy madridi kórház intenzív osztályára jelentkezzen ápolónak, ahol személyesen is szembesült az egészségügyi ellátórendszer korlátaival: a koronavírusos esetekkel elárasztott kórházak létszámhiánnyal küzdenek, a dolgozók pedig a fizikai határaikat feszegetve végzik munkájukat.
„Egyre kevesebben vagyunk, és annak ellenére, hogy az erőforrásaink megvannak, az egészségügyi rendszer nem tud elég embert bevonni. Sokan félnek és szoronganak, és tudják, hogy a kórházakban is ez vár rájuk, csak több munka, több erőfeszítés és nagyobb kockázat mellett” – mondta Baldó, aki szerint előfordul, hogy a sürgősségi munkákra jelentkező egészségügyi dolgozók egy-két nap megfeszített munka után otthagyják az osztályt.
A frontvonalban dolgozó személyzetre így egyre nagyobb feladat hárul a járványtól leginkább sújtott országokban, ezért szakértők szerint az egészségügyi dolgozókat olyan hatások érhetik, amelyek legfeljebb háborús zónákban és természeti katasztrófák esetén fordulnak elő. A megfertőződéstől való félelem, a tömeges halálozások tapasztalata és az orvosi eszközök hiányából fakadó tehetetlenség érzete olyan érzelmi traumát válthat ki, amely idővel poszttraumás stressz szindrómává (PTSD) alakulhat.
A problémát először el kell fogadni, aztán lehet kezelni
„Számos alkalommal láttuk már, hogy sürgősségi ellátást végzők vagy a katasztrófák kezelésén dolgozók érzelmi traumát élnek át, amely akut stresszreakciót eredményez. Ez zavarodottság, szorongás és depresszió formájában jelentkezik, amely gyors kiégéshez vagy akár PTSD-hez is vezethet” – mondta Albert Wu, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem egészségpolitika-professzora, aki 2000-ben megalkotta a „második áldozat” kifejezést a munkavégzés közben érzelmi traumát átélő egészségügyi dolgozókra. Wu szerint a PTSD olyan reakció, amely egy hónapnál tovább tart, és stresszel, gyakori flashbackkel (vagyis a kiváltó esemény újbóli mentális átélésével) és olyan tevékenységek kerülésével jár, amely a kiváltó eseményre emlékezteti az elszenvedőjét.
Egy másik spanyol egészségügyi dolgozó, az egyik madridi idősek otthonában segítő Pilar jelenleg otthoni karanténban van, miután nála is jelentkeztek a COVID-19 tünetei. Pilar elmondása szerint az intézményben az elmúlt tíz nap során kilencen haltak meg, miközben általában havonta egy haláleset történik.
„Rengeteg halálozást látunk. Az idősek otthonában dolgozók hozzászoktak a halál látványához, de az, hogy tehetetlenül kell néznünk, ahogy egymás után halnak meg az emberek, távol a családjuktól, leírhatatlan érzelmekkel és óriási stresszel jár” – mondta Pilar, aki szerint a hiányos védőfelszerelésben végzett, megállás nélküli munka azzal is jár, hogy szinte lehetetlen elkerülni a fertőződést. Az intézményben, ahol dolgozik, például már a felére csökkent az ápolói stáb létszáma, mert a fertőzések miatt kénytelenek karanténba vonulni.