A vészhelyzetekre való
felkészülés napjainkban egyre népszerűbb, és itt a 2001. szeptember 11-i New York-i támadás fordulópontot jelentett. Az azóta eltelt csaknem két évtizedben a madárinfluenza, a klímaváltozás egyre látványosabb hatásai, a 2004-es indiai-óceáni cunami, a Katrina hurrikán, a 2008-as gazdasági világválság, a H1N1-, jelenleg pedig a koronavírus-járvány mind-mind hozzájárult, hogy a főáramlat (mainstream) közeledik prepperek világlátása felé.
Nem véletlen, hogy az erre specializálódott blogok, a nagy példányszámban eladott könyvek és a tévé- illetve rádióműsorok már kitermelték a téma neves szerzőit és szakértőit. A prepperek pápája James Wesley Rawles egykori hírszerző tiszt és konzervatív keresztény, akinek a könyveit több százezer példányban adják ki.
Kanadában ez természetes
A Covid-19 koronavírus okozta pandémia hatására napjainkban már számos írás születik arról, hogy felkészülőnek lenni manapság korántsem periferikus dolog. A Wired egyik cikkének szerzője egyenesen úgy fogalmaz, hogy felkészültnek lenni az Egyesült Államokban nemzeti hobbivá vált.
A preppereknek azonban csak kis része az, aki valamilyen világégéstől tart, jóval nagyobb hányaduk csupán természetesnek veszi és betartja a világon számos katasztrófavédelmi szerv által ajánlott elővigyázatossági intézkedéseket – avagy egyszerűen csak nagyszüleink és a földműves társadalmak mélyen kódolt tartalék-gazdálkodását. Kanadában a prepperség már régóta a normális életvitel része, sok polgár egyszerűen nem szeretne egy hétig behavazva ülni otthon élelem, víz, konzervnyitó, elemlámpa, rádió és elsősegélydoboz nélkül.