A város lakott részétől
minél inkább távolodunk, annál jellemzőbb, hogy szinte elhagyatva állnak az egykor virágzó telkek, holott évtizedekkel ezelőtt hétvégeken, aki csak tehette elindult, hogy élvezze a tiszta levegőt, a napsütést és a madárcsicsergést, miközben saját kertjéből szedte össze a vasárnapi húsleveshez való zöldséget.
F. Nagy Zsuzsannával, az Ökológiai Intézet Alapítvány munkatársával beszélgettem arról, mit lehetne tenni, hogy a jobb napokat megélt kertek ismét benépesüljenek, értéket jelentve a város
, és annak lakói számára.
Mit lehet tudni a Miskolcot körülövező földekről?
– A miskolci zártkertek fele önkormányzati, másik fele magántulajdonokban van. A rendszerváltás előtt 27 szövetkezet működött, amiből ma szinte egy sem, vagy maximum közműtársulatként működik már. Pedig a belterületet körbeölelő hasznos élettér dr. Adorján Imrének volt köszönhető, aki felismerte, mennyire fontos a munka mellett, a saját kiskert szerepe az egészség, a hasznos időtöltés szempontjából. Egykor ő hozta létre az Avasi Arborétumot is. Jelenleg szinte teljesen felszámolódott ennek a munkának szinte minden nyoma, holott a Tetemvár, Bodótető, Bedegvölgy, Napfürdő, Görögszőlő, Szarka-hegy, Ostoros, Barát-hegy, Szilvásvölgy, Berekalja, Diósgyőr, Tatárdomb, Komlóstető, Varga-hegy, Csermőke, Tapolca, Görömböly, Pingyom, Szirma, Martin-telep mind olyan területek, amelyeknél jelentős, művelésre alkalmas területek vannak. Nem véletlenül telepedtek meg és gazdálkodtak itt elődeink sem. Az tény, hogy manapság már nagyon nehéz mindebben a jót látni, hiszen társadalmilag és környezetileg degradálódott, az elmúlt kétszáz évben a talaj minősége is nagyon sokat romlott, az erózió, és a helytelen művelési formák miatt. De az ismert talajmegújító eljárásokkal (állandó talajfedés, mulcsolás, permakultúrás és ökológiai szemléletű gazdálkodás) néhány év alatt ismét termőre lehet fordítani a legrosszabb minőségű talajt is.
Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy elkezdődjön a változás?
– A zárkertek hasznosítására 2014-ben több civil szervezettel, és más szakértőkkel együtt egy munkacsoportot alkotva kidolgoztunk egy 8 intézkedésre épülő komplex programot. Két mintaterületen helyzetértékelést végeztünk, mely során 800 telket mértünk fel. Saját szoftveres adatbázist fejlesztettünk, jogi, gazdálkodási, marketing és oktatási intézkedési csomagokat állítottunk össze, majd az elkészült anyagot a város előző vezetése elé tártuk. Majd mindenki fontosnak ítélte a témát, azonban érdemben semmi sem történt.
Miből áll ez a program?
A közreműködő szakemberekkel kialakítottuk egy víziót, miszerint társadalmilag, gazdaságilag és környezetileg egyidejűen szükséges lépni és hatni ezeken a területeken. Egyik fontos eleme, hogy hozzunk létre különböző típusú, funkciójú szolgáltató majorságokat a már felsorolt, a várost övező területeken.
A szolgáltató majorságok gondnokai olyan vállalkozó szellemű egyének, családok lehetnének, akik vállalva a program céljainak megvalósítását, az ökológiai gazdálkodás mellet a környékbeliek ismereteinek fejlesztéséhez, gazdálkodási eszközök kölcsönzéséhez (pl. kisgépek), és közös érdekű tevékenységekhez (kalákás építkezések, feldolgozási formák, értékesítés) is hozzájárulnának a kertészkedni/gazdálkodni kívánó környékbeli kerttulajdonosokat bevonva.
Egy másik típusú majorság a termelő, és/vagy bentlakásos majorság a nehéz helyzetbe került emberek számára kínálna lehetőséget. Korlátos időt töltve a majorságban pl. 10 fős csoportban megtanulhatják/feleleveníthetik a földműveléssel, feldolgozással kapcsolatos ismereteiket, az adott közösség ellátása érdekében termelnek, majd 1-2 év múlva egy közeli zártkerti telken önállóan, de folyamatos mentorálás mellett, de önálló lábra állhatnak. Az ott élő embereknek maguknak kell megtermelniük az élelmiszert, de nem csak a saját részükre, hanem a piacra is, amiből az ott lakásuk költségeihez hozzájárulnak. Ezáltal az elhagyott telkek nemcsak újra életre kelnek, de hasznot is hoznak. Elképzelésünk szerint a fokozatosan kialakuló, a helyi adottságokat figyelembe vevő majorsági hálózattal, mint egy puzzle, a várost övező zártkerti terület válna rendezett, és közcélra hasznosított területté. Természetesen ehhez meg kell érteni a helyi termelők, helyi piacok, termelő-fogyasztói láncok, azaz a rövid ellátási láncok fontosságát is.
Megfelelő ismeretek hiányában azonban nem várható sem az egyéni életmódban, sem a területhasználatban változás a zártkertek kezelését illetően az érintettektől. Javasoljuk egy internetes organikus tudástár kidolgozását az ismeretek közös használhatósága és adaptálhatóság érdekében. A közösségi gazdaságokban, kertben tevékenykedők, kertbarátok képzése az alapfokú földhasználati ismeretek, permakultúra, mélymulcs komposztálási képzés, környezettudatos háztartásvezetés/gazdasszony képzés nélkülözhetetlen. És nagyon fontos a közösség- és együttműködés fejlesztés, amit a helyi karitatív, szociális, szervezetekkel, közösségi, esélyegyenlőségi programok összehangolása, együttműködésekkel lehet sikeresen megoldani. A gazdálkodási szerveződési (közösségi gazdaság, szociális szövetkezet, közösségi kertek, feldolgozók, stb.) alternatívák megismerése, ösztönzésként ezek népszerűsítése, létrehozásukhoz szakmai segítségnyújtás szintén alapvető feltétel.
Miskolc egyik neuralgikus pontja Lyukó, ami egykor szintén virágzó hétvégi telkes övezete volt a városnak. Célja-e a programnak az itt élők bevonása?
Fontosnak tartom kiemelni, hogy egy ilyen program a város egészéről kell szóljon, s nem csupán Lyukóról. Nyilván ezeken a helyeken jóval összetettebb problémákkal kell megküzdeni, jóval nagyobb szakmai és anyagi erőforrást igényel egy ilyen típusú programelem, de szerencsés lenne itt is elindítani.
A város lakkosságától kaptak-e visszajelzést a felmérés során?
Annakidején kérdőíves felmérést is végeztünk. A felmért 800 telekből, 260-300 részletest adatfelvétel történt, melynek 80%-a pozitív visszajelzés volt. Tény, hogy a telkeket még aktívan művelő tulajdonosok elöregedtek, és már szinte az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még be lehetne vonni őket a programba, de a megkérdezettek 30-40%-a kész volt arra, hogy tevékenyen részt vegyen és például át is adja tudását, ha a program megvalósítása zöld utat kap.
Tapasztalataim szerint, többen azért nem járnak ki a telkeikre, mert feltörték a hétvégi házaikat, és ellopták, amit ültettek. Ezen lehet változtatni?
Azt gondolom, hogy ez a program egyfajta védelmet is adna, hiszen, ha a telkek újra életre kelnek, azaz rendszeresen kijárnak a gazdák, és minél többen, akkor az emberek is jobban figyelnek egymásra, ami visszatarthatja az elkövetőket. Emellett pedig Miskolcon működik mezőőri szolgálat is, akiknek feladatai közé tartozik a külterületeken található köz- és magántulajdonban lévő ingatlanok, termőföldek védelme. Látni kell, hogy a városlakók körében egyre többen nyitottak az önellátás, vagy gazdálkodás lehetőségét kínáló életformára csak segítség, bátorítás kell nekik. Az Öko Kertész Klub Miskolc közel hétszáz tagot számlál és folyamatos az érdeklődés a kistelkek művelési módjai iránt. Azonban a jelenleg omladozó globális rendszereket látva, városi szinten is ideje lenne az első lépéseket megtenni az élelmiszer önrendelkezés felé. Egykor a lakosság ellátásnak több mint felét a miskolci kertségek biztosították. Ha jól tudom, Szarvas városa például már sikeresen járja ezt az utat, s a közellátásra, a helyi piacokra a zártkertekből termelik meg az élelmiszereknek csaknem felét.
A külterületek, tudvalevő, hogy nem közművesítettek, erre milyen megoldást találtak?
Ez így van, ezért a tervezéskor, a programba építészeti programelem is bekerült, ami fontos szegmense a koncepciónak. Egyrészt nyilvánvalóan nagyon sokba kerülne a telkek közművesítése, másrészt pedig sok helyen az alábányászottság szab korlátokat a közművesítésnek. Éppen ezért Bodonyi Csabával és Hubay Dóra építészekkel az autonóm családi és bentlakásos majorságok építészeti koncepcióit is kidolgoztuk. Az ivóvíz kérdése mellett figyelembe vettük az esetleges környezetvédelmi problémákat is, a szennyvíztől a hulladékkezelésig. A helyiekkel közösen, természetes anyagból kialakítható épületek (pl. vályog, kender alapanyagok), esetében az esővíz hasznosítástól a gyökérzónás biológiai szennyvíztisztításon át a beépített komposztáló toalettekig, légkollektorok használatáig, sok olyan eszköz van, mellyel minimalizálni lehet az erőforrások felhasználását és a környezetterhelést. Az autonóm, a passzív és aktív házak nem véletlenül terjednek világszerte és ezeknek nem csak dúsgazdagok számára kínált alternatívái is vannak.
Jelenleg, hol tart az elképzelés?
Az új önkormányzattal is ismertettük a javaslatunkat, azonban úgy látjuk, hogy a város vezetése elsősorban a hátrányos helyzetűek által lakott településrészekre és Lyukóra fókuszál. A mi elképzelésünk azonban nem kifejezetten a szegregátumok számára készült program, hanem egy nagyobb halmaz, holisztikusabb program. A Miskolcot körülvevő földek egészére kínál új lehetőségeket, hiszen, azokat is szeretnénk mobilizálni, akiknek a várost ölelő kertségekben volt és van tulajdona, akik nagy kitartással, aktívan tevékenykednek, vagy éppen szeretnének. Mi több, a város saját tulajdonú földjeinek (szántók, erdők, stb.) egészével együtt egységes tájhasználati koncepciót lenne érdemes kialakítani, mely során az összes ökoszisztéma szolgáltatás mérlegelhető és a jelenleg problémaként kezelt külterületi földek lehetőségeit, értékeit a lehető legoptimálisabban lehetne hasznosítani.
Úgy gondolom, mi civilként megtettük, amit tudtunk a program kidolgozásával, egyes elemeinek megvalósításával, annak érdekében, hogy a város peremein elindulhasson egy pozitív változás, és a gondozatlan földek ismét termelő kertekké, és nem utolsósorban értékké váljanak a város egésze számára. Meggyőződésem, hogy rövidesen szükség is lenne rá. A további döntési és lépési lehetőség azonban a városvezetés kezében van.