Ezért léphetett drasztikusat a kormány. Egy ilyen bizonytalan helyzetben, hiszen a hivatalos adatok magyarázó ereje és előrejelző képessége nagyon gyenge a kevés teszt miatt, már kezd is világossá válni, hogy a kormány a kórházakat miért alakítja át a koronavírus-járványra való felkészülés jegyében. Az viszont már kevésbé érthető, hogy miért zajlik ez az ágyfelszabadítási folyamat előre meghatározott fokozatok nélkül.
Ha ugyanis nem látjuk a járvány valódi méretét, valamint nehezen jelezhető előre a berobbanás kockázata és ideje, akkor a politikus kockázatot minimalizál: a legrosszabb forgatókönyvre készül és készíti fel a rendszert. A szemében pedig a legrosszabb forgatókönyv az olasz, spanyol vagy a New York-i példa, ahol az éppen aktuálisan rendelkezésre álló ágyak hiánya miatt az orvosoknak emberéletek felett kellett dönteniük és a betegek a folyosón, vagy az adhoc kialakított kórházi részlegeken kellett várakozniuk és leginkább imádkozniuk.
És nem szabad elfelejteni a berobbanás kockázatát, amit egyetlen matematikai modell sem képes előre jelezni. Egy ilyen lehetséges kockázat pedig az idősotthonok ügye. Legutóbb vasárnap beszélt erről a komoly veszélyforrásról Orbán Viktor, rámutatva, hogy 1100 idősotthon van szerte az országban (a hírek szerint eddig 18-ban jelent meg a vírus). Korábban pedig megemlítette, hogy ha mindegyik idősotthonból csak 10 ember szorul kórházra, az már tízezer ember. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a miniszterelnök szakértői csapatának tagja is arra figyelmeztetett legutóbb, hogy az idősotthonokban is berobbanhat a fertőzés.
EGY OLYAN KÖRNYEZETBEN PEDIG, AMIKOR CSAK A LEGROSSZABBRA LEHET FELKÉSZÜLNI, POLITIKAILAG CSAK EGYETLEN ÚT JÁRHATÓ: A KÓRHÁZI ÁGYAKAT A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNYNAK KELL ALÁRENDELNI.
Ennek viszont nyilvánvalóan ára van, emberi sorsokban, emberéletekben és csúnyán szólva magasabb költségekben (a most nem kezelt betegek ugyanis később, rosszabb állapotban jelennek meg az állami ellátórendszerben, ellátásuk több ideig tarthat, komolyabb beavatkozásokra és több gyógyszerre lehet szükség). Nem véletlen, hogy a Magyar Orvosi Kamara nemrégiben a láthatatlan áldozatok nagy számára figyelmeztetett, vagyis azokra, akik a kezelések elmaradása és késleltetése miatt veszítik életüket. Az erőltetett ágyfelszabadítás pedig csak tovább súlyosbítja ezt a helyzetet.
Az ágyak ilyen ütemű felszabadítása azt is eredményezi, hogy az ezeken az osztályokon dolgozó munkaerő „felszabadul”, őket is készenlétbe lehet helyezni. És itt el is érkeztünk a koronavírus-járvány kórházi kezelésének legfontosabb feltételéhez: a humánerőforrás kérdéséhez. Már a járvány kitörése előtt hatalmas munkaerőhiánytól szenvedett az ágazat, majd március közepétől a 65 évnél idősebb egészségügyi dolgozók már nem találkozhatnak személyesen betegekkel, ami csak tovább súlyosbította a helyzetet. Könnyen lehet tehát hogy az intenzív ellátásra, illetve a lélegeztetésre szorult koronavírusos betegek ellátásának nem is a fizikai kapacitás, hanem a humánerőforrás lesz a szűk keresztmetszete. Nem véletlen, hogy egyes vidéki klinikákon szakdolgozóknak és orvosoknak indítottak oktatást a lélegeztetőgépek helyes kezeléséről.
A világ egyik legrosszabb forgatókönyvére készül fel a kormány
Ha nem a felszabadítandó ágyszámokból indulunk ki, hanem a tervezett lélegeztető-kapacitásokból, akkor még drasztikusabbnak hat a kormány célja a kórházi készültség tekintetében. A Portfolio birtokába került adatok alapján az ágyfelszabadítás megyénként a táblázatban szereplő formában nézne ki, két fokozatban. Jól látható, hogy a miniszteri utasítás rendelkezik a lélegeztető kapacitások kialakításáról is. Első körben a teljes ágyszám 15%-ánál kialakítani ilyen feltételeket, amivel elérhetővé válna majd egyszer a 9875 darabos lélegeztetés (ennyi lélegeztetőgép jelenleg természetesen nincs az országban és a rendelkezésre álló gépek egy része is nem koronavírusos betegek esetében van használatban), és ez a célszám meghaladná a miniszterelnök által már többször is hangoztatott 8000 darabos értéket is. Ha a nemzetközi átlagos adatokból indulunk ki (miszerint a koronavírusos betegek 5%-a súlyos), akkor könnyű kiszámolni, hogy egy 8000-es lélegeztetőkapacitás mellett megközelítőleg 160 ezer fős aktív esetszámra lenne megközelítőleg szükség, míg egy 9875 fős lélegeztetés-szükséglet mellett már 197.500 fős aktív esetszám adódna. Ha ezeket a magyarországi „várakozásokban” szereplő számokat összevetjük a jelenlegi (április 19-i állapot) spanyol (99500), olasz (107 700), vagy akár francia (96 500), német (53 800) aktív esetszámokkal, akkor látható csak igazán, hogy
A MAGYAR KORMÁNY GYAKORLATILAG A VILÁG MÁSODIK LEGROSSZABB FORGATÓKÖNYVÉRE „KÉSZÜL” A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY TERJEDÉSÉBEN.
Az aktív esetszám tekintetében ugyanis csak az Egyesült Államok jár ennél több aktív esetszámnál jelen állapotban. A fenti összehasonlító adatok fényében adódik a kérdés: az ún. legrosszabb forgatókönyvnek mennyiben kell reálisnak lennie?
Ha nem a felszabadítandó ágyszámokból indulunk ki, hanem a tervezett lélegeztető-kapacitásokból, akkor még drasztikusabbnak hat a kormány célja a kórházi készültség tekintetében.