Az írásaiban visszatérő
motívum a korosztályi szempont. Vagyis, hogy az olvasóival itt és most élnek, és különböznek más generációktól. Mi az a más, amit a kortársaival nem úgy kell tudniuk, mint az önök előtt járóknak?
Az én generációmat gyakran titulálják a „legrosszabb generációnak”. Megkapjuk, hogy csak a telefonunkon lógunk, és nem csinálunk semmi mást. Lusták vagyunk. Viszont kevés említés esik arról, hogy mennyi mindent el tudunk végezni a telefonon, laptopon, interneten. Azonkívül, hogy fenntartjuk a kapcsolatot az ismerőseinkkel, tanulhatunk is. Idegen kultúrákat, nyelveket ismerhetünk meg. Vagy praktikus információkat szerezhetünk a legkülönfélébb témákról és tevékenységekről. Például, hogyan kell kötni vagy táncolni. Az egyetemi újság írójaként az én lehetőségem és felelősségem emlékeztetni, hogy nem csak az interneten létezik élet. Ezért szeretem a könyv- és a programajánlókat, az életmód megváltoztatásáról szóló cikkeket, mivel ezekkel egyensúlyt találhatunk az internet használata és a valóság megélése között. Ösztönözhetem a saját korosztályombelieket arra, hogy ne csak a telefonjukban éljenek. Az idősebb korosztályt pedig segíthetem abban, hogy megértsék a náluk fiatalabbakat. Szerintem az én dolgom jelenleg az, hogy tájékoztassam az olvasókat arról, mi történik a világban. És mit tehetnek azért, hogy a világ szebb és jobb hely legyen mindenki számára. Közös otthonunk. Teljes cikk itt: https://www.uni-miskolc.hu/hirek/2299/berenyi_barbara_a_megazin_ujsagiroja_kapta_iden_a_furmann_david_dijat