Hazai nagyvárosaink

közül Miskolc elsőként vállalkozik arra, hogy stratégiai városfejlesztési dokumentu-
mai mellé egy realista jövővíziót is illesszen
A közkeletű és főleg nehézségeket láttató vélekedésekkel ellentétben a város nagy értéksűrűsége,
egyetemi beágyazottsága és az iparfejlesztésben elindult kedvező folyamatai révén reálisan jelölhet ki
magának egy depressziós nagytérségben virágzó sziget szerepet, s számtalan lépéssel segítheti magát
közelebb az európai magterületekhez való közeledéshez, a részleges integrációhoz. Ehhez a történel-
mi esélyhez az kell, hogy Miskolc kivívja és megtartsa a tőle Keletre elhelyezkedő területek számára
a minden ízében tovább hálózatosodó, és déli és keleti irányban bővülő európai magterülethez és a
globális értékláncokhoz való alkalmi, virtuális vagy tartós csatlakozás fizikailag legkönnyebben elérhető
csomópontja szerepet – többek között a mindig a kettővel nyugatabbra lévő konvergenciaszomszédhoz
igazítva tudatosan magasabbra húzott minőségekkel. S hasonlóképpen segíthet, ha az éppen kibonta-
kozó jövőállapotra rákövetkező időszak sajátosságait sikerül jól megragadni, s ahhoz igazítani fejlesztési
lépéseket: ha a város itt is két lépéssel gondolkodik előre.
A fentieknek megfelelően a jövőkép négy vezérpotenciált (oktatás, kutatás, zöld infrastruktúra,
barnamező), négy vezérelvet (minőség, bizalom-építés, közösségi részvétel, személyesített megoldá-
sok), négy vezéripart (anyagtudomány és anyagtechnológia, információ-és tudásipar, egészségipar
és humán technológia, valamint kultúra-és élményipar), továbbá négy térbeli vezérirányt azonosít (a
Tisza-Kárpát régió, a Nyugat-keleti konvergenciatengely, az Észak-déli integrációs tengely és a fejlett
centrumországok).
Az így kialakuló fejlesztési csomópontok egy rácsszerkezetet formálnak, amelyek a város számára leg-
inkább ígéretes irányokat jelölik ki ott, ahol sok csomópont találkozik és olvad össze egyetlen, jól meg-
jeleníthető programba. A vízió abból indul ki, hogy Miskolc jövője szempontjából több, mint indokolt az
úgynevezett allokatív-innovatív tervezési térből az innovatív-radikális tervezési térbe áthelyezni a súly-
pontképzést. S ezt alkalmazva négy, leginkább perspektivikus kulcsterületet jelöl meg:

• a DAM-Jövővárost, ahol a terület különleges mérete és egysége módot ad arra, hogy az ur-
banizmus jövője valósuljon meg egy vadonatúj, hipermodern városrész formájában: olyasmi,
amit korszerű közlekedésben, energiagazdálkodásban, funkciótervezésben, okos város-megol-
dásokban és informatizálásban, a lakó-, a munka – és a közösségi színterek újfajta térkapcso-
lataiban és kialakításában és magának a tervezési folyamatnak a társadalmasításában ma a
legkorszerűbbnek és előremutatónak gondolunk
• A Miskolci Egyetemet, amely a kutatás-fejlesztési kiválóság mellett a Tisza-Kárpát régió
jövőegyetemeként a következő évtizedek leginkább versenyképesnek tűnő felsőoktatási
modellje felé mozdulhat el, amelyben a városi, térségi és civilizációs problémák és kihí-
vások kerülnek a középpontba, és az egyetemi évek a megoldáskeresés és az innováció
szolgálatába állnak
2
( V ����� � ) ��������� � ��
• A humán technológiára koncentráló egységes és tudatos fejlesztési koncepciót, amellyel akár
civilizációs trendeknek is elébe tud menni a város
• S végül egy hiányzó ipari zászlóshajó-szereplő megjelenését, amely stabilizálja és újrafor-
málja a mostanáig kialakult szerkezetet, részben új profilokat is vonz, részben a kis-és kö-
zépvállalati szintet is mozgásba hozza, részben az egyetemi kutatás-fejlesztés számára is új
horizontokat nyit.
A jövővízió tervezési szakanyag, amely a városfejlesztés szakirodalmára és friss gyakorlati tudásvilága-
ira épül. Emiatt készült egy rövidebb, olvasmányosabb változata is, sokkal kevesebb ábrával és táblázat-
tal, mellékletei pedig ajánlásokat és megfontolásokat tartalmaznak, amelyekkel a jövőérzékeny fejleszté-
si folyamat tovább vihető és folyamatos visszacsatolásokkal karbantartható és továbbfejleszthető