Az ózdi kórház vezetője, Bélteczki János úgy véli, Magyarország a mediterrán országok példáiból is okulva, komolyan veszi a veszélyhelyzetet és időben reagált arra. Szerinte okkal bizakodhatunk abban, hogy hazánkban nem fog olyan brutálisan berobbanni a betegség, hogy pusztán az ellátás hiányából fakadóan veszítsük el embertársainkat. Csánky Eszter, a miskolci járványkórház vezetője portálunknak hangsúlyozta, az óvintézkedéseknek köszönhetően időt nyertek és felkészültek a tömeges megbetegedések korszakára. Révész Jánostól, a borsod megyei kórház főigazgatójától pedig megtudtuk, nemcsak az intenzív ágyak és lélegeztetőgépek száma elegendő, hanem külön műtőt, dialízisközpontot, izolált kardiológiai egységet is biztosítanak a koronavírussal fertőzött súlyos alapbetegségekkel küzdő páciensek ellátásához.
Bélteczki János óvatosan fogalmaz, mint mondja a jelenlegi adatok reménykeltőek, ám még korai lenne fellélegezni. Kiemeli:
Hazánk a legrosszabb forgatókönyvre készült fel. Úgy tűnik, eredményes a védekezésünk, bízom benne, hogy ez így is marad és nem lesz hirtelen robbanásszerű növekedés. Lassú felfutás van, ez időben elhúzhatja ugyan a betegséget, de az ellátás hiánya miatt nem kerülhet sor olyan tömeges halálozásokra, mint az olaszoknál és a spanyoloknál. Jelenleg kezelhető, menedzselhető a magyar betegszám, félek ilyesmit határozottan kijelenteni, mert picit babonás vagyok, de bízom benne, hogy ez így is marad és nem lesz hirtelen, robbanásszerű növekedés. Ennek oka lehet az is, hogy mások a szokásaink, nem igénylünk annyi testi kontaktust, mint az olaszok, fegyelmezettebbek is vagyunk, és az is lehet, hogy a BCG-vel való átoltottság is a javunkra szolgál, de ez egyelőre csak spekuláció
– magyarázta a szakember. A térségben a miskolci járványkórház látja el a koronavírussal fertőzött személyeket, ám, az ózdi intenzív is maximális kihasználtsággal működik.
AZ IPARVIDÉKEN RENGETEG A KRÓNIKUS BETEG
Az ózdi Almási Balogh Pál kórház igazgatója évtizedek óta folyamatosan a frontvonalban harcol. Intézményvezetői tevékenysége mellett most is aktív, aneszteziológusként és intenzív-terápiás szakorvosként nap, mint nap farkasszemet néz a halállal.
Iparvidék lévén nálunk rengeteg a krónikus tüdő- és szívbeteg, közülük sokan sürgősségi ellátásra szorulnak. Mi, aneszteziológusok és intenzív-terápiás szakorvosok, folyton a halál torkából próbáljuk meg visszarántani az embereket. A COVID-tól függetlenül, mindig is ki voltunk téve a fertőzésveszélynek csak korábban nem vetült ránk ekkora reflektorfény. A hippokratészi eskünek megfelelően mindent meg kell tennünk a betegekért. Ez a tudat adja az adrenalint, természetes dopping hajt minket. Ebben a háborúban a frontvonalban harcoló katonák az orvosok, és bizony az ütközetek során a katonák is eleshetnek
– emelte ki Bélteczki János.
SAJÁT HALÁLFÉLELMÜKKEL IS SZEMBESÜLNEK
Az intézményvezető aggódva figyeli, mennyire sok olasz kollégáját ragadta el a kór. Ez azonban – mint fogalmaz -még erősebb bajtársi összefogásra sarkallja őket.
Aggodalommal figyeljük, milyen sok olasz kollégát ragadott el a kór, ám ez még erősebb bajtársi összefogásra sarkall minket, még a védőruhát is segítünk egymásnak helyesen felvenni, mert nincs, aki a helyünkre lépjen, ha kidőlünk a csatasorból. A 65 év feletti dolgozók, most nem vehetnek részt a munkában és akad olyan kolléga is, aki otthon maradt, mert egyedül neveli kétéves gyermekét, így 16 munkatársunkat kell nélkülöznünk, ez nem könnyű
– hangsúlyozta. Az intenzív-terápiákat rutinosan alkalmazó orvos portálunknak felfedte azt is: még a több évtizedes szakmai tapasztalat sem semlegesíti az emberben a halálfélelmet, ezzel a folyamatosan visszatérő démonnal még a legkeményebb fából faragott egészségügyi dolgozóknak is rendszeresen meg kell küzdeni. Elmondta, hogy rengeteg változást hozott ez a krízishelyzet a munkájukban is, ezeket igyekeznek magukból kibeszélni. A fokozódó nyomás miatt mentális segítséget kapnak, különböző megküzdési stratégiákat is elsajátítanak, egyénileg és csoportosan is gyúrják a pszichológusok a dokikat, szakdolgozókat, hiszen nekik is van lelkük és családjuk, akiket féltenek.
Országszerte többen önkéntes száműzetést vállaltak, elköltöztek otthonról a krízis idejére, nehogy hazavigyék a fertőzést. Ez a rendkívüli állapot minket is próbára tesz
– tette hozzá.
JÓL KIJÖNNEK A KÓRHÁZPARANCSNOKKAL
Nagy terheket vesz lesz az intézményvezetők hátáról a katonaságtól érkező szakember, akiről Bélteczki János úgy fogalmaz: objektív szemléletet képvisel a védőfelszerelések kiosztásában és a készletgazdálkodásban. Így,ő pedig a szakmai feladataira koncentrálhat.